A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Szeretném szóvá tenni, hogy az irányelvekben kifejezett cél, hogy a következő ötéves tervidőszak alatt többségében 2 és 3 szobás lakást építsünk, ez akármennyire is furcsának látszik, én magam kell, hogy mondjam, hogy ez egy kicsit maximaiizmus. De csak attól függően, hogy lakószobákról beszélünk-e vagy lakóhelyiségekről. Tudni kell, hogy a mi terminológiánkban — a magyar terminológiában — a lakószoba alatt egy minimálisan, az újabb típusú terveket figyelembe véve, 16 négyzetméteres szobákat értünk, és hát az újabb tervek szerint 16-tól 20 négyzetméteres szobákról van szó. Be kellett vezetni azonkívül egy másik fogalmat, a fél- vagy kisszoba fogalmát, a 8-12 négyzetméteres szobákat is. Ha most ebben az irányelvben azt rögzítjük, hogy 2 és 3 szobás lakásokat kell építeni, akkor a mi terminológiánk szerint 2 vagy 3 nagyszobának a megépítését tervezzük. Én azt hiszem, hogy ez meghaladja pillanatnyilag az erőnket, és olyan típusokat is tömegesen kell építeni, ahol egy nagyobb és egy kisebb szoba, két nagyobb szoba és egy kisebb szoba, vagy egy nagyobb és két kisebb szoba — többféle variáció lehetséges ilyen módon — épül. Helyes volna, hogyha a lakószoba helyett, tehát 2 és 3 szobás lakások helyett olyan lakásokról beszélünk, amelyben 2 vagy 3 lakóhelyiség van. Tudniillik a lakóhelyiség mind a nagyobb, mind a kisebb lakószoba fogalmát magában foglalja. ...

46 Két dologról van szó: a beruházások műszaki tervezésével kapcsolatosan a kormány helyesen az építőipari szervezetnek megfelelően profilozta a műszaki tervezési munkákat. Vannak központi, és vannak helyi intézmények. Úgy hiszem, hogy ezeknek a rendszerét fenn kell tartani a jövőben is. Mi az építés területén ezenkívül megszerveztünk 19 megyei tervező vállalatot, amit a Gazdasági Bizottság döntése alapján jövő év január elsejével a tanácsok kezelésébe fogunk átadni. Azért maradtak ezek ebben az évben még az Építésügyi Minisztériumnál, mert mi káderekkel, dologi felszereléssel és egyebekkel ellátjuk. Mihelyt ezek működőképesek lesznek, át tudjuk adni a megyéknek, hogy a központi szerveket tehermentesítsék olyan műszaki tervezési munkák alól, amelyek kint a helyszínen jelentkeznek, s helytelen volna, ha Budapestről járnánk le. A műszaki tervezés egy másik kategóriája a gyártmánytervezés, géptervezés, vagy mint nálunk az építő szakmában, az építésszervezés megtervezése és így tovább. Itt messzemenően helyeseljük, hogy ezt a műveletet a termelőüzemek, vállalatok maguk vegyék át. De a beruházások megtervezését — a jelentősebbeket — átadni az üzemeknek, nem helyeseljük, mert egyrészt a műszaki tervezés sohasem csak a technológia megtervezéséből áll. Egy üzem bővítése is felveti az építéstervezést, közlekedéstervezést, vízellátási tervezést, kommunális tervezést és egyebeket. Ilyen gazdagok nem vagyunk még, hogy minden üzemnek saját szaktervező részlege legyen, de az üzemek a technológiai tervezésben természetesen részt vehetnek. Köszönöm szépen. MAROSAN elvtárs: Tömpe István elvtárs, utána Varró György elvtárs. TÖMPE ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az anyagot a minisztériumban

47 megtárgyaltuk, azt helyesnek, reálisnak és végrehajthatónak tartjuk. Egypár általános megjegyzést szeretnék tenni, mielőtt a részletkérdésekre rátérnék, amelyeket fontosnak tartok megemlíteni. Mi nagyon örülünk annak, hogy a vegyipar fejlesztése ilyen nagy lesz, kétszerese a mostaninak. Az anyagban szerepel a műtrágyagyártás és a műanyaggyártás. Ennek bizonyos vonatkozásai a mezőgazdaság fejlesztését szolgálják, pl. a műtrágyagyártásnak ilyen nagyarányú fejlesztése. Szeretném azonban felvetni, hogy annak ellenére, hogy az 1958-as évet alapul véve háromszorosára emelkedik a műtrágyafogyasztásunk, ez a műtrágya220