A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

fogyasztás még jelentősen elmarad a baráti országok műtrágyafogyasztása emelkedésének jelenlegi szintjétől. 1965-ben a hatodik helyen leszünk, utánunk Albánia következik. Ezek KGST-adatok. A Szovjetuniónál más a helyzet. Ilyen hatalmas szántóterületek műtrágyával való ellátása akár olyan szinten, mint minálunk, lehetetlen. Itt az egész területet nem is szántják fel. A KGST-adatokat mondom én el azért, hogy műtrágyaiparunknak ez a fejlesztése, a műtrágyaellátás fokozása következtében igen jelentős termésnövekedés kimutatható. A mi gyáraink belépése azt jelenti, hogy az importtól lényegében vagy teljes egészében megszabadulunk, hazai előállítással tudjuk biztosítani a szükségletet. Én mégis azt vetném fel — a tervezés is, mifelénk is —, hogy meg kell gyorsítani a most folyamatban lévő gyárak építését, belépését, és a második ötéves terv második felében, ha a lehetőségek erre módot nyújtanak, elkezdeni új műtrágyagyár építését. Ismerve a KGSTállamoknak ez irányú tevékenységét, ennek a felvetése a tervezés megfelelő időszakában, vagy a második ötéves terv folyamán helyes és szükséges. A vegyipar fejlesztése lehetővé teszi, hogy behozzunk egy sor lemaradást. Itt van a gyomirtószer. Nagyon örülünk a célkitűzésnek, hogy másfél millió holdon lesz vegyszeres gyomirtás. De szeretném megmondani, hogy az NDK-ban az ún. simazint, amely a kukoricánál, szőlőnél, gyümölcsnél a kapálást feleslegessé teszi, már gyártják. Mi kísérleteztünk ebben az esztendőben. A műanyagfelhasználás Csehszlovákiában már bevezetett dolog. Minálunk most a mezőgazdasági kiállításon mutatták be pl., hogy hogyan lehet azt alkalmazni. Gondoljuk, hogy mindezeket mi el fogjuk érni a vegyipar ilyen jellegű fejlődése következtében. A második kérdés az élelmiszeripar. Ehhez általában szeretnék hozzászólni. Megint elmaradt az élelmiszeripar a mezőgazdasági célkitűzésektől, amelyek az anyagban vannak. Fock elvtárs kiegészítése, hogy a Politikai Bizottság véleménye szerint ezt alaposabban meg kell nézni, és fejlesztését jobban alá kell húzni anyagiakkal, nagyon fontos dolog. Itt azt hiszem, azzal kell számolni, hogy egy ötéves terv alatt ezt az elmaradást arányban a mezőgazdasági termelés felfutásával, megoldani nem tudjuk. Éppen ezért szükségesnek látszik, hogy már a második ötéves terv időszaka alatt is az élelmiszeripar felfutásának — tárolást és feldolgozást illetően — amennyire lehet, összhangban kell legyen a mezőgazdaság felfutásával, az értékesítés belföldi és exportérdekeivel. Örülünk annak, hogy Kovács elvtárs felvetette, hogy ne szerepeljen a sörgyár építése az anyagban. Nagyon meggondolandó, elvtársak, hogy nem-e [sic!] olcsóbb nékünk valamelyes sört importálni, a bor minőségén olyan értelemben változtatni, hogy több legyen a könnyűbor, mert nálunk nagyon sok a nehézbor. Azt az összeget, amit a sörgyár építésére akarunk szánni, az élelmiszeripar feldolgozási és tárolási helyzetének a megkönnyítésére kellene fordítani. A közlekedést illetően itt tényleg egy ilyen minőségi ugrás van. Ami a jármű számát és az úthálózat fejlesztését illeti, 5000 km út portalanítása nagyon nagy dolog. Ugyanakkor azonban még mindig nincsen arányban az úthálózat a felfutó jármű-mennyiséggel, és különösképpen nincsen arányban a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban küzdeni kell a lóval, de mindaddig, amíg megfelelő km bekötőút nincs a mezőgazdaságban, a lovat olyan mértékben, mint szeretnénk, amilyen mértékben gazdaságos lenne, kiküszöbölni nem lehet. Én azt hiszem, hogy nem lenne helyes most felvenni az anyagba, de gondolkozni kell azon, hogy a bekötőutat növeljük. Ez összefüggésben van a munkaerő foglalkoztatásával is. Fogadjuk el ezeket a számokat, hogy kb. 300 000 fő munkaerő szabadul fel a mezőgazdaságban. 221