A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tartozik az építőanyagok egy köre, amit úgy szoktunk hívni, hogy építőanyagok, de nem pontos ez a kifejezés, itt szilikátipari termékekről, cement, tégla, mész és egyebekről van szó. A felfutás nagyobb mértékben a cementgyártásra vonatkozik, és ez érthető. Tudniillik, az új építési anyagok fajlagosan több cementet igényelnek, mint a hagyományosak, ennélfogva műszaki produktumban nem fog több jelentkezni, mint amit az építőipari kapacitásban 75%-ként megterveztünk, akkor sem, ha a felfutás az anyagiparban 85%. De meg kell mondjam, hogy itt nagymértékű felfutásról van szó a híradástechnikai porcelán, az üvegipar és egyebek dolgában is, amelyek ugyancsak ennek az iparágnak részei. A mi legfontosabb munkánk az elkövetkezendő időben — és az irányelvek helyesen jelölik meg — a Dunai Cementműnek a megépítése. A nagy országos és folyó beruházások mellett — Sztálinváros, Barcika,

42 TVK

43 és egyebek mellett — ez lesz a legnagyobb beruházása az elkövetkezendő időben az országnak. 2,8 milliárdos nagyságú a beruházás, és nem kisebb dologról van szó, mint kb. kétharmadával megemelni a jelenlegi cementipari termelési szintet. Az irányelvekben 58-as adat kapcsán látható, hogy az elmúlt évi cementtermelésünk 1 millió 300 000 tonna volt, valószínűleg a jövő év végéig elérjük a másfélmillió tonnát, a Dunai Cementmű 63-ban egymaga újabb 1 millió tonna cementtel lép be, tehát kereken két és félmillió tonna lesz a cementtermelésünk. Alapja ez az egész építési felfutásnak, alapja az útépítésnek és így tovább. Néhány éven keresztül sajnos elég nagy importra is rá fogunk szorulni, míg az új kapacitás belép. Én arra kérem mindazokat az apparátusokat és azok vezetőit, akik valamilyen közvetett vagy közvetlen módon ennek a nagy műnek a létesítésében részt vesznek — import, gépipar és így tovább — segítsék, hogy ez a munka mint egy mintaberuházás időre elkészülhessen, és a további építésben részt vehessen. Ennyit az irányelvekről. A lakáskérdésről itt a korábbi felszólalásokban többször volt már szó. Engedjék meg az elvtársak — talán szabad ezt kijelentenem —, a Politikai Bizottság megtárgyalta a 15 éves lakásépítési tervet,

44 és az erre vonatkozó állami határozatot néhány héten belül a kormányhoz juttatjuk, és a kormány tárgyalása után közzé lesz téve.

45 A 250 000 lakás, amely a második ötéves tervben az irányelvek kapcsán elő van irányozva, időarányos része ennek a 15 éves tervnek, amely kb. a következő ütemekben valósítja meg az egymillió lakás megépítésének célját. A második ötéves tervben 250 000, a harmadik ötéves tervben 320 000, a negyedik ötéves tervben, tehát a 15 éves terv harmadik harmadában pedig 420 000 lakás, tehát ez összesen 1 millió lakás megépítését teszi ki. Szó van még arról is, hogy ne csak új lakásokat építsünk, hanem a régieket hozzuk rendbe. Ennek a 15 éves fejlesztési tervnek és azonkívül az ötéves népgazdasági tervnek fontos része a meglévő lakásállomány fenntartásával kapcsolatos munkák megtervezése és előirányzása. Meg kell mondani, hogy a lakásállomány jelenlegi bevétele messzemenően nem fedezi azokat a költségeket, amelyek szükségesek, hogy a meglévő lakásállományt felújítsuk, tatarozzuk, ezért már most is és a jövőben is a kormányzat sokszáz milliós évi összeggel dotálja a lakáskarbantartásokat és felújításokat. Ennek kapcsán megtervezzük az ezzel kapcsolatos építőipari szükségleteket is. Remélhető, hogy a következő ötéves tervidőszak végére mind a városok, mind a községek arculata meg fog változni, egyidejűleg sok-sok százezer lakást a további pusztulástól meg lehet menteni. 219