A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Az említett szervezési, anyagellátási és egyéb intézkedések kapcsán az építőiparnak a tervidőszak alatt 65-70%-os termelékenység-emelkedést kell elérni, ezt az ugyancsak feszített nagy célt vállaljuk. Az építőiparról az irányelvekben szó van arról, hogy a kohászatnak az építőipar számára szállított acél minőségét meg kell javítani, hogy az építőipar fajlagosan egy 28%-os acélmegtakarítást érhessen el. Mi ezzel egyetértünk, remélem, a kohász elvtársak is. Nem csak saját és nem csak kohászati anyagokra kényszerül támaszkodni azonban az építőipar a jövő fejlődése kapcsán, hanem — mint ezt már Szurdi elvtárs említette — nagymennyiségű gépre is. Én helyesnek tartanám — és talán volna mód rá —, hogy a gépipar fejezetében kapna egy kis hangsúlyt ez a cél. Az, hogy a hazai gépipar azoknak a gépeknek az előállítására, amelyeket részben a nemzetközi egyezségek kapcsán vagy importból nem kaphatunk meg, rendezkedjék be. Tudniillik én úgy tudom, hogy a hazai gépipar a KGST tárgyalások kapcsán úgy is vállalt vagy vállalni fog bizonyos gépgyártásokat. Tehát a Magyarországra profilozott gépeket természetesen mi is igényeljük, amennyiben azok gyártásra kerülnek, de feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy részben a meglévő géppark alkatrészellátására, részben pedig egyedi gépeknek a gyártására, és a KGST kötelezettségből eredő sorozatgyártásban készülő gépekre a gépipar rendelkezzék be. Igaz, hogy pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a gépeink többségét az import útján beszerezhetjük. De számítani kell arra, hogy ez nem mindig lesz olyan könnyű kérdés, mint ebben a pillanatban, s talán az építőipar sem lesz mindig olyan hangsúlyos, mint ebben a pillanatban, és esetleg a rendelkezésre álló devizakereteket nem kapjuk olyan arányban, ahogy ebben a pillanatban. Ennélfogva helyes foglalkozni azzal, hogy a hazai gépgyártás bizonyos gépek gyártására rendezkedjen be, és azokból mi részesülhessünk. Ugyancsak kérjük az építőszerelvények ellátása kapcsán, hogy itt olyan ütemű termelés folyjék, hogy mindig egy bizonyos készlet rendelkezésre álljon ahhoz, hogy azt fennakadás nélkül megkaphassuk, és beépíthessük. Sokszor egy lakóépületet, azért, mert egy csap vagy egy fürdőkád nincs meg, nem tudunk esetleg hetekig vagy hónapokig átadni. Nem arról van szó, hogy a mi gépgyártásunk nem elégséges. Arról van szó, hogy az építés üteme, a felhasználás üteme és a gyártás üteme valahogy mindig egymáson fekszik. Nem tudjuk azt az egynegyedéves vagy néhány hónapos előnyt biztosítani, hogy ezeknek a szerelvényeknek a felhasználása zavartalanul menne. Végül, ugyancsak még az építőipari fejezettel kapcsolatban, van egy kérésünk a vegyiparhoz. Ahhoz, hogy mi az új, korszerű lakásokat, iskolákat, épületeket megépíthessük, mind nagyobb mértékben lesz szükségünk műanyagokra, éspedig műanyag burkolatokra és csövekre. Ragasztóanyagokról most nem is beszélek. A Czottner

41 elvtársék — tudomásom szerint — felkészülnek ezeknek az anyagoknak a gyártására. Megérné, ha az irányelvekben egy mondatot kapna ez a fontos vegyipari cél is, megjelölve ennek az építőipari felhasználását. Ezekre vonatkozó szöveges javaslatot, ha szabad, átadom. Nem akarom Önöknek közvetlen felolvasni. Itt vannak. Az építőanyagipar felfutása 85%-os. Itt egy nyitott olló látszik az építőipar 75%-os és az építőanyagipar 85%-os tervezett felfutása mellett. De ez csak látszólagos, mert itt nem pusztán építőanyagokról van szó, hanem ha pontosabb kifejezést akarnánk használni, inkább szilikátipari termékekről. Az építésügyi tárcához 218