A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mert az a munkaidő olyan, hogy kimondani nem nehéz, bevezetjük a heti 40 órás munkaidőt, most, amikor a közlekedésben ilyen helyzet van, ez nem volna helyes. De ezt én el tudnám képzelni, hogy olyasmit mondanánk, hogy ezt és ezt elérve a termelékenység terén, meg a jobb munkaszervezés, meg a technika, vezetés stb. megkíséreljük elérni, vagy azért küzdünk, hogy elérjük. Mért nem lehet ezt leírni? Ha leírjuk a feltételeit neki. Azt mondják az emberek, gyerünk és harcoljunk, ha meglesz, meglesz, ha nem lesz meg, nem lesz. Ezeket most már ne nagyon gyomláljuk, mert a végén semmi sem jön ki, mert elkezdik számolni az életszínvonalat, és azt mondják, hogy is lesz ez? Végül kijön 1-2%, azt hiszem, ez nem egy olyan nagy lelkesítő perspektíva. Nahát most már 4% lesz lassan, mert a 28 az hét esztendő, kategóriák, meg mindenféle, végül az átlag dolgozónak évi 3%-ra jönne ki, vagy 4%, de az sem biztos, mert néha kellene annak a 250 ezer bürokratának is emelni a fizetését, de ezt mindjárt megérzik a termelőmunkások, mert abban az évben ott nem lehet emelni. Ne gyengítsük ennek a tervét, nekem ez a véleményem, és meg vagyok győződve, és mindenki, aki benne volt ebben a munkában, tudja jól, hogy legalábbis eddig még mindig az történt, hogy alatta terveztünk. Állítom, hogy már közel van a reális lehetőségekhez a tervezés, de még nem merítette ki. Énszerintem most nincs olyan veszély, hogy megbolondulunk, és irreálisan tervezünk. Dolgozni kell. Nem ismétlek, egy kicsit a kontúrokat erősíteni kéne, egypár dolgot belevenni, amit a dolgozóktól várunk, és társadalmi felelősségérzetet, öntudatot és egy jó pár dolgot megnevezni, amit önmagunktól követelünk. És ha ez meglesz, akkor helyes. A címet mégis talán hagynánk meg, mert hiszen ez alatt a cím alatt is tartalmilag meg lehet azt oldani, hogy a feladatok felsorolásánál kezdjük az 1959-es tervvel, a hároméves tervvel, egy jó kiindulási alap megteremtésével, egy jó terv elkészítésével az ötéves terv végrehajtásáról. Ez a sor. VALKÓ MÁRTON elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én az előterjesztett irányelveket teljesen jónak tartom, és figyelembe véve az eddigi hozzászólásokat egynéhány részletkérdésre szeretnék kitérni. Mindenekelőtt egypár számszerű dologra. Itt van a 25. oldalon egy adat, ami a mezőgazdaság beruházására vonatkozik, az ott millióban mondja meg, hogy 37-38 millióban - de ez nyilván elírás, mert annak milliárdnak kell lenni, ez a szövegből kitűnik. Azonban egy ilyen sajtóhibának tekinthető számszerű hiányosságon túl, van egy olyan dolog, ami már sokkal komolyabb. Itt veszem az adatokat, a legfontosabb cikkek termelése a számítási anyag 3. oldalán: a melegen hengerelt acél késztermékek felfutási indexe 153. Ezzel szemben a gépgyártásnál a gépipari felfutás 184, még akkor is, ha a 15%-os anyagmegtakarítást itt figyelembe vesszük, akkor is ez a kettő nem áll arányban egymással. Még kevésbé helyes az a szám, és éppen, mivel roppant jelentőségű dologról, az acélról van szó, ezt feltétlenül korrigálni kellene. Itt 1965-ben a nyersacél termelés 2413 ezerre van, 2 millió 413 tonnában van megadva, ehhez tartozólag a melegen hengerelt acél késztermék 1 millió 610-re, és ez felel meg a 153%-os felfutásnak 1958-hoz képest. Nem tudom, hogy miképpen van, de ezek a számok nem stimmelnek, mert a vaskohászati iparágnak és tudtommal a KGM-nek legújabb előterjesztése szerint a 2413 ezer tonna acél helyett 2 millió 434 ezer tonna acél van betervezve, illetve előterjesztve, és ebből 1 millió 610 ezer tonna hengerelt készáru helyett 1 millió 701 ezer tonnának kell kijönni. Tehát ez azt jelenti, hogy 20 ezer tonnával több nyersacélból 91 202