A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hiteleket". Ez az egyik oldal, azután jön a másik oldal. A szöveg így szól: „Az egyenjogúság és a kölcsönös elvek alapján minden országgal fejleszteni kell a kereskedelmi kapcsolatot". Valahogy nem egészen jól van ez így. Valahogy úgy néz ki, mintha itt csak az volna a jogunk, hogy fizessük az adósságainkat, viszont kapitalista viszonylatban pedig az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján volnának terveink. Valahogy nem egészen jó ez a szöveg. Ehelyett olyasmit kellene itt mondani — egyébként nem titkoljuk mi ezt, megmondtuk —, ami hitel, adósság van, azt fizetni kell a testvéreknek, mert az tisztesség dolga, a kapitalistáknak, mert az okosság dolga, különben megnyúznak bennünket, tehát fizetni mindenkinek kell, mert a legjobb, ha nincs adósságunk, vagy kevesebb van. Azt kellene mondani, hogy nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek pontosan eleget téve — ezt le lehet írni, ez elég nyomatékos, ez vonatkozik a szocialistákra, meg a kapitalistákra is — arra törekszünk — és ez tényleg egy cél itt az ötéves terv alatt —, hogy az öt év során az ország külföldi kötelezettségeinek összege ne növekedjen, hanem csökkenjen. Nagyon fontos célkitűzés ez, és a dolgozók ezzel egyet is tudnak érteni, és helyeslik. Itt, ennél az okmánynál, úgy hiszem, helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek pontosan eleget téve az a célunk, hogy az öt év során az ország külföldi adósságainak összege ne növekedjen, hanem csökkenjen. Ez célunk is, van is valami elképzelésünk, hogy mennyivel, nem nagy arányban, de valamivel csökkenjen. Ha akarjuk, írjuk oda, hogy ha van ilyen adósságunk, azt becsület megfizetni, amazoknál is van valami adósság, azt meg üzleti érdek megfizetni. Ehhez hasonló valami kellene, mert ez a szöveg egy kicsit furcsán jön ki. A 17. oldalon van a mezőgazdasági nagyüzemekről szó. Én azok közé tartoztam, akik küzdöttek az ellen, hogy ez az anyag is döntően a szocialista átszervezéssel foglalkozzon. Ez nem idevág, itt elsősorban termelési dolgokkal kell foglalkozni. Itt van, hogy „a mezőgazdasági nagyüzemek általánossá válásának és megszilárdulásának"... stb. - itt ajánlanám, hogy a „mezőgazdasági szocialista nagyüzemek"... stb. Nem kell nagyon fejtegetni, de legyen benne, hogy szocialista nagyüzemekre gondolunk. A 28. oldalon van a lakásügy Az is olyan nagyon keserves dolog persze, az a lakás, bár az a 250 000 lakás nem egy olyan rossz szám. A perspektívának megfelel, majd a Fock elvtárs megmagyarázza, mi itt az elképzelés, hogy jön ez az ötéves terv és a 15 éves terv egymáshoz. Itt a következőkről van szó: „A rendelkezésre álló erőkből elsősorban lakásokat kell építeni, ezért az iskolák kivételével minimálisra kell csökkenteni a középületek építését". Itt — bizonyos félreértések elkerülése végett — azt ajánlanám, ne azt mondjuk, hogy „a rendelkezésre álló erőkből", mert hiszen az összes rendelkezésre álló erőkből mi elsősorban nem lakást építünk. Valamit mondani kell, és meg kell határozni, hogy milyen rendelkezésre álló erőkön belül döntő a lakás, mert mi ezt az összesre nem mondhatjuk. Mi elsősorban gépeket akarunk vásárolni, gyárakat építeni, és csak azután jön a lakás. Nehogy itt valami szélhámoskodással vádoljanak bennünket. Azt kell mondani, hogy a lakosság jobb szükségleteit szolgáló építkezési célokra rendelkezésre álló beruházásból döntően lakást építünk. Ez is kívánatos, mert különben félreértés lesz, és azt mondják, hogy a 150 milliárdból csak ennyi jön ki? - ha elsősorban lakást építünk. A 31. oldalon — csak ilyen kis politikai észrevételem volna — meg van mondva röviden és tömören, helyesen, hogy „a második ötéves tervidőszak végére be kell 199