A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ami a legöntudatosabb dolgozókat viszi előre. Állítom, hogy azzal most nincs arányban, ahogy azt Sági elvtárs is mondta, nincs arányban. Ez az igazság. A legöntudatosabb dolgozókat — persze értjük ezalatt a munkások 15-20%-át és a paraszti embereknek még kisebb százalékát —, azok lelkesedésben, odaadásban, utánjárásban, talpalásban, valaminek a kiforszírozásában jobban dolgoznak, mint a mi gazdasági hatóságaink, meg irányító szerveink. Nemcsak a minisztériumokra gondolva természetesen, hanem a középfokú és alsó vezetésre is. S ennek valahogy ebből ki kell jönni. Ez egy nagy segítség a szélesebb tömegek számára, és egészen másképp jelentkezik az a követelmény, amit velük szemben támasztanak, ha látják azt, hogy saját magával szemben is támaszt igényeket ez a vezetés. És itt meg kell egy pár dolgot nevezni. Szakmai korlátoltság, lokális érdekek, bizonyos bürokratikus nehézségek és mások, egypár ilyen dolog van, azt hiszem, ezt Friss elvtárs jobban össze tudja foglalni, mint én. Szerintem sajnálatos módon hiányzik az anyagból — és nem tudom, hogy önálló fejezetet kíván, vagy csak úgy a végénél kell, hogy hangsúlyt kapjon — valamiféle utalás azokra az előrelendítő erőkre, amelyekre támaszkodik a párt és a kormány. Először is meg kellene nevezni a pártszervezeteket, szakszervezeteket, KISZ-szervezeteket, azután esetleg az alsó gazdasági mechanizmusok embereit, akik nagyon fontos tényezők az egész ügy előrevitelében. Azt hiszem, nem volna helyes ez az irányelv, ha itt meg sem lenne nevezve a szakszervezet. El lehet képzelni, hogy van egy ilyen közvetlen faktor, amely mondjuk úgy, hogy a dolgozó nép élenjáró mozgatóerő: a pártszervezetek, tehát a kommunisták, a szakszervezetek, az ifjúkommunisták és az alsó gazdasági vezetők, és azonkívül van a széles tömeg, amelyre mi apellálunk. Itt van egy helyes kifejezés a szocialista versenyről a kongresszusi verseny kapcsán, de ott a végén, ahol arról a bizonyos öntudatos emberről van szó, ott azt hiszem, célszerűbb volna megnevezni egyenest, hogy a szocializmus ügye iránti lelkesedéstől áthatott, áldozatra kész, önzetlen stb. munkásosztály, a tömeg az egyik feltétele, hogy az ügy előremenjen. És ott lehetne — ha ismétlés is — újra utalni a szocialista munkaverseny széles körű kibontakoztatására és a tömegek által létrehozott különböző formák kifejlesztésére. Most már lehet látni olyat — nem tudom, újságban, vagy hol olvastam, azt hiszem, egy információs anyagban olvastam —, hogy valahol alakítgattak „becsület" brigádokat. így hívják; az egyik úgy mondja, hogy szocialista brigád, a másik másnak nevezi, most meg már egyes gyárakban becsületbrigádokat alakítottak tényleg olyan szép célokkal, hogy örül az ember, amikor látja, meg olvassa, hogy mit gondolnak ki az emberek. Mert ott ott van a magatartás, a fegyelem, a rend, a tisztaság, a kultúra, a munka, minden ott van annak a „becsület" brigádnak a célkitűzései közt. És erre nyomatékosabban kellene utalni. Valahogy két ilyen előrelendítő tényezőről kellene beszélni, és én itt előbbre venném a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, az ifjúkommunistákat és gazdasági fronton dolgozó funkcionáriusokat is és magát az öntudatos munkásosztályt, vagy a falusi emberek legöntudatosabb rétegét. Mert tényleg mi viszi előbbre a munkát? Tegnap itt volt a Dobi elvtársnál, meg nálam egy öttagú küldöttség, a pásztói tsz-ből hozták ezt a dolgot, s az ember nézi, hogy hogy van szívük ennyi munkát ebbe a szalmába belenyomni, amikor ez úgysem él 30 esztendeig! Megcsinálják! És ezek elmondják, hogy 10 évvel ezelőtt alakultak, 10 család állt össze 60 holdon és 10 esztendeje harcolnak a létezésükért. Az ő saját szavaik szerint: „mi, falusi proletárok álltunk 196