A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

össze 10 évvel ezelőtt". És azóta olyan harcokat vívtak jobbra-balra, hogy most van 80 család és mondjuk 500 hold föld, amin gazdálkodnak. Azért ez 10 év harcának nem rossz eredménye! Mondják, „azért hoztuk ezt maguknak, mert mi a 10 év alatt mindig azt csináltuk, amit a párt ajánlott nekünk, és azért létezünk". „És erre akarjuk magukat is emlékeztetni!" Elmondták, hogy szombaton volt az ünnepségük, küldtek vagy 30 embernek meghívót — köztük nekem is —, és még csak nem is válaszolt nekik a meghívásra. Ilyesmire gondolok én, amikor tényleg ennek a szocializmusnak vannak ilyen harcosai százezerszám, itt pl. 10 ember, a legkisebb faluban, ott 30 ember, a műhelyekben sokszor nehéz helyzetben harcolnak, és néha az embernek az az érzése, hogy odaadóbbak, mint mi magunk a munka iránt. Verekszenek is és harcolnak is, mert mi mennél feljebb vagyunk, annál inkább egyetértőbb emberekkel dolgozunk. Mert részben már az elvtársak is többen vannak a felső posztokon, ha meg nem, ott jobban mérlegelni tudják, mi a hatalom, és az is derogál egy kicsit, ahhoz is tartják magukat az emberek. Ott lenn a műhelyben, meg a faluban kaszára-kapára mennek az ellenséggel minden nap, és szerintem itt benne kell [lennie] annak — az anyagnak valamelyik részében —, hogy ez az az erő a technikán kívül, ami előre fogja vinni az egész ügyet. Nem maradhat ki belőle se a szakszervezet, se a KISZ. Egy pár részlethez szeretnék még hozzászólni. A határozati javaslat harmadik pontja azt mondja, hogy széles körű vitát nem szándékozunk indítani. Ez nem felel meg pontosan annak, amit mi szándékozunk. A szövegben így van: „a közzétett irányelvek alapján a párt Központi Bizottsága széles körű vitát nem szervez." Ez nyelvtanilag helyes, de ide nem ez kellene. Mi most, a mostani ülés és a kongreszszus között szervezett tömeges vitát nem akarunk, de később mi akarunk, amikor már azt mondjuk, hogy itt a tervjavaslat. A tervjavaslat valahova be fog kerülni, a Központi Bizottsághoz vagy a Parlamentbe, vagy esetleg több helyre is. Amikor mi azt mondjuk, hogy ez a tervjavaslat, kívánatos, hogy legalább egy olyan vitát szervezzünk, hogy nagyon széles körben csoportokkal megvitassuk, olyan csoportokkal, amelyeknek itt feladatai vannak; például a pártaktivistákkal, a tömegszervezeti aktivistákkal, a kutatókkal, mérnökökkel, technikusokkal, tudósokkal; egy értelmes vitát, aminek azonban van terjedelme és kerete - ezt mi akarjuk! Itt ne legyen félreértés. Nem tudom, ezt kell-e módosítani vagy nem. Ezek az irányelvek közzé lesznek téve, ez bizonyos fajta hozzászólást úgy is kivált. Ennél tovább most nem megyünk, mi magunk most vitát nem szervezünk, de a továbbiakban — és helyes volna, ha ezt elfogadná a Központi Bizottság — igenis egy szervezett, átgondolt és elég széles körű vitát kell majd az ötéves tervvel kapcsolatban csinálni. Nagyon fontos nekünk, hogy meghallgassuk a műszaki értelmiség véleményét még mielőtt a végleges döntés megszületne, vagy hogy a tudósok véleményét meghallgassuk, vagy a Népfront-embereknek a véleményét, akik nem kommunisták — 40 vagy 50 vezetője van a Népfrontnak, azok véleményét is hallanunk kell —, mielőtt a végleges döntés megszületik. Ez az egyik észrevételem. A szövegben az első oldalon utalás van az ellenforradalom kártevésére, de mivel ilyen nagy távlatra visszatekint a szöveg, kívánatos, hogy a háborús pusztítás és rombolás is itt szerepeljen, itt ebben a visszatekintésben, mert itt egy több évtizedes visszatekintés van; itt kell lennie a háborús pusztításnak, mert arra ráment a népnek vagy 3 esztendei munkája, míg a háborús pusztítást helyrehozta, és ennek ellenére, a pusztítás helyrehozatala után sikerült ezt az eredményt 197