A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

zetnek, amely már most is végez olyan munkát, amit korábban az állam oldott meg, ha ez a munkát megkönnyíti, és a kérdés megoldását elősegíti. Ez tanulmányozás kérdése. A lenini békepolitikáról. A saját küldöttségünk felszólalásába is belevettük, hogy mi a lenini békepolitikát azért üdvözöljük teljes belső meggyőződéssel, mert ez mindvégig magában foglalja az imperialistákkal, az agresszorokkal szembeni kötelező éberséget és készenlétet, és a megegyezésre való szakadatlan törekvést. Meg kell ugyanis az elvtársaknak említeni, hogy a háború elkerülhetőségének tételét már a XX. kongresszus is kimondotta, a XXI. kongresszus megerősítette, azonkívül igaz az, ami ott nincs kimondva, és hasonló alkalommal valószínűleg sokáig nem is nagyon mondják ki, mert a deklarálás itt nem érdekes, hogy az imperializmus és a kapitalizmus pusztulásra van ítélve. A fejlődés általános iránya: mindenféle kitérésen, zökkenőn, megtorpanáson, vagy esetleg átmeneti viszszaesésen keresztül is a szocialista világrendszer erősödése, végső győzelme. Ez igaz. Akár békés versenyben mérkőzik meg a szocializmus a kapitalizmussal, akár az imperialisták konfliktusokat, vagy akár háborút provokálnak, azon nem tudnak változtatni, hogy a szocializmus győzni fog, és az imperializmus megsemmisül, ezen nem tudnak változtatni. És ez erőt és önbizalmat kell hogy adjon a szocializmus minden területén. Ugyanakkor azonban tudni kell, hogy jelenleg a nemzetközi életben különböző tényezők hatnak. Az imperializmus krízisből krízisbe megy, teret veszít, ezt tapasztalni lehet. Ázsiában az imperializmus alatt megrendült a föld a kínai forradalom győzelmével.

38 Hogy Afrikában, különösen az arab országokban mi történik, az ismerős a mi közvéleményünk előtt. Most még hozzájön Dél-Afrika is, meg Délkelet-Afrika,

39 ami korábban nem volt. Ahogy számunkra a kongresszusi beszámolókból jelentkezett, a dél-amerikai helyzet az imponáló dolog [sic!]. Az egész vonalon előretörnek Dél-Amerikában a haladás erői, azzal, hogy győztek. Egyik párt a másik után jön elő, tíz-tizenöt évi harc után, legálisan működnek, tömegbefolyásuk van, vezetik a tömegek harcát. Az az imperialista-ellenes hullám, ami most Dél-Amerikában végigmegy, azt mutatja, hogy a talaj inog az imperializmus lába alatt. Ez bizonyos bomlást idéz elő az imperialista körökön belül is. Hát innen vannak azok a viták a szenátorok, meg a külügyminiszterek között, hogy tárgyalni kell, nem kell tárgyalni, innen van a Dulles-i

40 hidegháború

41 igen éles kritikája a vezető tőkés körökből is. De ugyanakkor vannak más tényezők is. Jelenleg az, hogy mennél komiszabb helyzetbe kerül, annál elkeseredettebbé válik az imperializmus, és annál inkább hajlamos kalandorságra. Ha az elvtársak egy ilyen nagy imperialista csoport gondolatmenetébe élik bele magukat, ezek is úgy nézik: ha harcolunk, ha nem, mindenképp megvernek, de ha nem harcolunk, akkor simán megvernek bennünket, hát akkor próbáljunk meg harcolni. Van ilyen tényező is. Azt szerettem volna ezzel kapcsolatban aláhúzni, hogy a nemzetközi élet erőviszonyainak általános körvonalai a szocializmus erőinek a felülkerekedése, az imperializmus veresége irányába fejlődnek. De ugyanakkor tudni kell, hogy az általános irányon belül szakaszok vannak. És a szakaszok nagyon különbözőek lesznek. Az egyik az enyhülés, a másik az élesedés szakasza lesz. A nemzetközi helyzet egy-egy élesedési jelére ne kezdjenek ide-oda táncolni, hogy itt a világvége, a világháború, vagy mi lesz. Szilárdabban, reálisabban lássák a helyzetet, és akkor biztosabban állnak a saját lábukon. Mi nem elemeztük külön, a véleményem az, hogy a német kérdés

42 bizonyos élesedéssel fog járni. És az még nem érte el a csúcspontját. Úgyhogy erre számítani kell. Az 13