A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

azon kezdte törni a fejét, hogy ez az elméleti megállapítás összhangban van-e a gyakorlat tényeivel? Milyen értelemben hat vissza ránk? Olyan következtetésre jutottunk, hogy a határozati javaslatba bevettük — és azt hisszük, hogy megállja a helyét, mert az egyébként logikus —, ha a Szovjetunióban az a helyzet, hogy kint a világon nincs olyan erő, amelyik képes legyen legyőzni, bent végképp nincs, akkor ha közöttünk a szolidaritás és a szövetség fennáll, akkor a mi szocialista vívmányunkat nem veheti el senki. És nagyon fontos, hogy a nép tömegeiben — hogy most ezzel a rossz szóval éljek — ezt tudatosítsuk, vagyis ismertté tegyük, mert ez több bizalmat ad a munkához. Fontos és figyelmet érdemel — habár a cím szürke — az a tétel is, amelyik nagyon határozottan kiáll a szocialista építésnek azon kérdésében, hogy a fő elv a teljesítmény szerinti bérezés. Ezt a Szovjetunió szocialista építésének egész tapasztalatából vonta le az SZKI? de hangsúlyozzák, hogy ez az elv most is — amikor a kommunizmus építése szélesen kibontakozva indul meg — változatlanul érvényes. Tehát ez úgy látszik, nemcsak a szocialista építésnek, hanem a kommunizmus építésének is fő elve a bérezést illetőleg. Ez azért fontos a mi szempontunkból — és különösen az ezzel foglalkozó mozgalmi és gazdasági emberek számára —, mert ismerjük azt a sok éve jelentkező feladatunkat, miképpen oldjuk meg jobban a szocializmus építésében az egyéni érdekeltség elvét a dolgozók számára. Vannak bizonyos eredmények, de azt hiszem, még lehet valamit javítani, hogy az egyes dolgozók személyi érdekeltségét növeljük a bérezés, a juttatás terén. Ami a kommunizmus építését illeti, részletekbe menni nem tudok, fontos az, hogy hogyan jelentkezik ez a feladat egy párt, egy nép számára a szocialista társadalom felépítése menetében, mivel a felépítés időszakában már valójában meg is kezdi a kommunista társadalom építését. Tehát az elemek jelentkeznek és sokasodnak a szocialista építésben, és bizonyos ponton túl, amikor már teljesen felépült, akkor majd eluralkodnak a kommunizmus építésének az elemei, tehát ahogyan Hruscsov ezt pontosan kifejtette: elérünk egy kapuig, ott véget ér a szocializmus, átlépünk, és ott megkezdődik a kommunizmus építése. Ez nagyon fontos, és nem tréfából mondom, mert az a fajta megoldás, ami nálunk pl. szociális ellátások terén mutatkozik, meg a különböző mindenféle ingyenes juttatások és hasonlók arra vallanak, hogy lehet, hogy mi egyik-másik tekintetben megelőztük a korunkat, és elkezdtük a kommunista elemeket bevezetni a társadalmi életünkbe olyan körülmények között, amikor a termelési oldalon még a szocialista építés elvei sem érvényesültek teljes mértékben. Ezek a bizonyos ingyen juttatások, Hruscsov beszámolója ezt helyesen állapította meg, ezek a teljes térítés nélküli szolgáltatások valóban már kommunisztikus jellegű szolgáltatások, mert az már a szükséglet utáni. Azonkívül nagyon fontos, és azt hiszem, hogy a Szovjetunió határain túlmenő jelentősége is van annak a megállapításnak, hogy a kommunizmus építése nem nyugodhat más alapon, mint a termelés növelése, a legkorszerűbb és leghaladottabb technikával, a fogyasztásban pedig a javak bőségén. A XXI. kongresszus igen élesen elítélte az ún. hadikommunizmus felfogását a kommunista társadalomban. Megmondták, hogy ez egy adott helyzetben rendkívül szükségszerű, de a kommunista társadalom a legmagasabb termelésen és a javak bőségén alapulhat és nem a javak hiányán. Az állam kérdéséről: itt nem lehet sokat beszélni időhiány miatt, legfeljebb a mi körülményeink között is meg lehet vizsgálni egyik-másik tennivalót, amit talán át lehet adni valamelyik, arra hivatott társadalmi szervnek, esetleg a szakszerve12