A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ennek olyan szerepe is van, hogy bizonyos beruházások megtakarítását is lehetővé teszik. A beruházások, amennyire én meg tudom ítélni, összhangban vannak azokkal a feladatokkal, amelyeket célul tűz az irányelv. Én nagyon egyetértek a felhasználás módjával is, tehát, hogy hogyan kell ezeket a beruházásokat megvalósítani. Különösen most, főként a területek jobb kihasználására és a gépi berendezés korszerűsítésére kell a nagyobb energiát fordítani. Én talán csak azt a megjegyzést fűzném ehhez, hogy a fejlődés folyamán fellépő igények kielégítésére tartalékképzés mellé tegyük azt is hozzá, hogy a tartalékanyaggal együtt, mert egyébként már most is jelentős bajok származnak abból, hogy az anyagfedezet nincs összhangban. Az új ipar létesítményeinek túlsúlyban vidékre történő telepítésével egyetértek. Én azt gondolom azonban, hogy a fővárosi ipar fejlesztésére vonatkozóan lehetne ebben az irányelvben kitűzni azt, hogy a minőség vonalán érje el a fejlődést. En itt főként arra gondolok, hogy a megfelelő szakmunkásgárda, amely egy-egy ilyen iparbővítési folyamathoz szükséges, az itt a fővárosban rendelkezésre áll. Ezeknek tömeges átcsoportosítását nem is tervezzük, de ha terveznénk is, jelentős nehézségekbe ütköznénk. így célszerű, hogy Budapesten az ipart a nagyobb szakképzettséget igénylő, bonyolultabb feladatokra állítsuk át az alapprofilján belül, és esetleg számításba jöhet, mint ahogy gyakorlatban meg is kezdődött ilyen folyamat, hogy bizonyos belőtt profiloknak a vidékre való telepítését kezdjük el. Mind a kettőre van példa is. A fémkohászat területén egy magasabb munkaigényű, nagyobb szakmunkás képesítést igénylő híradástechnikai alapanyagok gyártása felé menni, gépészet területén is vannak ilyen lehetőségek, és arra is van példa, hogy belőtt profilokat sikeresen tudtak áttelepíteni vidékre, pl. a rádiógyártást Fehérvárra, és elképzelhető még, én nem tudom, egy jó pár terület, ahol belőtt, bizonyos ipari tevékenység van, amit át lehetne tenni könnyen vidékre, ahol a megfelelő átmenetet biztosítanánk kerékpárnak, varrógépnek vagy, nem tudom én, ilyen dolgokra gondolok, és a fővárosi ipart, amelyet azokra a nagy új és műszakilag bonyolultabb feladatokra állítanánk át, ami egyúttal azt is jelentené, hogy nagyon komoly feladatot, a jelenleg az irányelvekben kitűzött feladatok mellett igen komoly feladatot kapna a fővárosi ipar [sic!]. Én úgy gondolom, hogy itt számításba kell venni az ipartelepítésnél azonban azt is, hogy ennek a telepítésnek bizonyos átmeneti nehézségei is lesznek, hogy bizonyos mértékben számolnunk kell azzal, hogy ez az áttelepítés drágábban fog megvalósulni, bizonyos zökkenőket kell csinálni. Ezzel kapcsolatban én gondolom, hogy még egy feladat van. Szerintem és különösen azoknak a lakosoknak a véleménye szerint, akik ilyen ipartelepek mellett laknak, nagyobb gondot kell hogy fordítsunk arra, hogy a lakosságot nagyon kellemetlenül érinti, hogy ipartelepeket kivigyük a lakott területek közül [sic!]. Itt nemcsak az a feladat, hogy a következő időben ne telepítsünk — nem tudom én — cserző anyaggyárat valahol a városnak a szívébe, vagy pl. Erzsébeten a fekália üzemet felállítjuk a város mellett, hanem arra is kell gondot fordítani és bizonyos pénzügyi energiát is megfelelő ütemes tervszerűséggel beállítani, hogy, ma már az ilyen szerencsétlenül telepített üzemeket elvigyük, mert hiába van lakása ott a dolgozónak, azt rendesen berendezi, tisztán tartja, de az a körülmény, hogy mellette ilyen üzemek vannak, szinte elkeseríti a lakosság életét. Szerintem talán ebben az ipartelepítési gondolatban is kellene irányt szabni. Egyetértek azzal a célkitűzéssel, hogy mindezek megvalósítása mellett ilyen arányú életszínvonal-emelést fogunk elérni, és mint ahogyan Fock elvtárs már mondta, reméljük, hogy ezeknek az 182