A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

irányelveknek a köztudatba való átültetése, gyakorlati megvalósítása nagyobb termelési és gazdasági eredmények mellett nagyobb lépést enged megtenni ezen a területen is. Nagyon értékeljük a munkáslakta körzetek kulturális ellátásának fokozott javítását, és úgy gondoljuk, hogy ez következetesen bent van abban a vonalban, amit a munkásosztály helyzetének a vizsgálata során megállapítottunk, annak a célkitűzésnek nagyon jól megfelel, és tovább viszi ezt a gondolatot. Most volna néhány olyan kérdés, amit nem látok elég tisztán, és ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha választ kapnék. Ilyen pl. a gépipar kiemelt termelési felfutása együttesen a nem kiemelttel, ez 82-86%. Ebből a kiemelteknél sokszor 2-300%-os felfutást is terveztünk, és most azt is jó lenne látni, hogy a nem kiemelteknél, ahol nagyobb, lényegesebb beruházást vagy korszerűsítést nem tudunk végrehajtani, ott milyen nagyságú felfutást tervezünk, fontos, hogy az reális legyen. Most a villamosenergia-termelés kapcsán, ha az ipar 65-70%-os átlag felfutását vesszük figyelembe, valószínű, hogy a legnagyobb energiafogyasztóról van szó, és melléje a 75%-os villamosenergia felfutást nézzük, akkor felvetődik egy olyan gondolat, hogy van-e lehetőség ebben az 5%-ban arra, hogy a mezőgazdaság a szocialista átszervezés kapcsán nemcsak a világítás, hanem egyéb területen is fokozódó energiaigénye, a világítás területén történő lemaradásunk általános energia, villamosenergia fogyasztási igény minden oldalról ezzel az 5%-kal biztosítható-e [sic!]. Ezt azért vetem fel, mert jelen pillanatban is van nehézség a villamosenergia-ellátás területén, nem olyan rettenetesen súlyos, hasonlíthatatlanul jobb, mint a korábbi években, de van délutánonként, éjjel, bizonyos komoly termelőberendezéseinket kell korlátozni. Ezt is kérdésként vetném fel: van egypár szükségleti cikk, amelynek a számszerű adatait is felvettük az irányelvekbe. Itt szerepel, hogy mennyi porszívót, mennyi jégszekrényt, mennyi mosógépet fogunk megvalósítani. Itt azt kérdezném, hogy ezek hogyan lettek tervezve? A lakosság jelenleg megmutatkozó igényeinek a kielégítése volt az alap a tervezésnél, vagy meglévő, vagy megtervezhető kapacitás és ezen keresztül előállítható termékek? Mert bizonyos vonatkozásban nem értem egyik-másik számnak a nagyságrendjét. Pl. biztos, hogy a mosógép az a legjelentősebb dolog, ami a dolgozó asszonyok életét megkönnyíti, és utána véleményem szerint talán a porszívó az, amelyik a leginkább segíti még a lakáskarbantartást, és ennek a száma ez kisebb mondjuk a jégszekrénynél is, amelyik 150 000 darab, ami viszont már egy olyan tartós fogyasztási cikk, amelyikre tényleg nagy energiával, tényleg nagy takarékossággal tudnak csak felfutni a háztartások [sic!]. Szóval, hogy ennek a tervezése az milyen alapból indult ki, mert gondolom, hogy ha az igény jelentkezne a porszívónál, ezt talán nem lenne olyan nehéz kapacitásilag biztosítani. A számítási anyagban olvastam, hogy a fogyasztási cikkek behozatala az 60 körül beáll olyan állandó szintre, amelyet a második ötéves terv folyamán tart végig. Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy ezeknél a fogyasztási cikkeknél azért van ez a stagnálás, mert fel tudunk futni a hazai gyártásnál, vagy elértük azt a szintet, amelyiknél egy jelentősebb fejlődés nem igénylődik már [sic!]. A lakáskérdésre vonatkozóan: az öt éves terv végén 3%-kal javul az egy lakásra eső embereknek, lakóknak a száma. Mi elvben elfogadtunk egy ilyen 15 éves lakásfejlesztési programot, ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy a harmadik, illetve negyedik ötéves tervben milyen lesz ez a felfutás, ugyanis azt sem tudom pontosan, hogy 183