A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

termelékenység, önköltség és a munkásosztály, s a magyar nép életszínvonalának rovására megy [sic!]. Ilyen durva hibát ne kövessünk el. Még egy megjegyzést a PB állásfoglalásáról; ha valamicskével tudjuk ezt a beruházást emelni, akkor a termelő beruházásokat kell emelnünk, amivel az összes többi ágazatoknak a fejlődését, az életszínvonal további növekedését tudjuk előmozdítani. A terv realitásáról néhány szót. A termelésnövekedés üteméről már beszéltem bevezetőmben, ehhez csak anynyit kívánok hozzátenni, hogy a termelés növekedésének üteme az elmúlt évben 12%-os volt, ebben az évben 9-10%-os lesz, a jövő évi terv 8,2%-ot ír most elő, mire elfogadjuk, valószínűleg a 9%-ra fel fogunk menni, és nem akarok jósolni, de ezt a 9%-ot ha teljesítjük, de ha csak 8%-ot teljesítünk, akkor is, ez a három év magasan fölötte van a mi ötéves előirányzatunknak [sic!]. Ilyen szempontból tehát a tervünk, az ötéves tervünk reálisnak néz ki. Hosszúlejáratú egyezményekkel a terv úgy biztosítva van, ahogy eddig még semmilyen tervünk nem volt, a hároméves terv sem, az ötéves terv sem, az első hároméves terv sem. Külkereskedelmi forgalmunknak háromnegyed része a baráti országokkal bonyolódik le, és ennek a háromnegyed része most előre hét esztendőre, az ötéves terv végéig biztosítva van a nemzetközi megegyezésekben. A fizetési mérlegünk egyensúlyban van a mostani tervben. Van tartalék is. Olyan tartalék, ami közben ki van mutatva, és én gondolom, hogy van olyan tervezési tartalék is, amit a Tervhivatal mifelénk sem tár fel, mert gondolja, hogy hátha valahol elszámítja magát. Van a beruházásnál is tartalék, 3-5 milliárdos, hozzá kell tenni, hogy ez tényleg tartalék kell, hogy legyen, a terv jóváhagyásakor is meg kell, hogy legyen. Az nem arra való, hogy meginduljon a harc ennek a 3-5 milliárdnak a szétkapkodásáért. A fizetési mérlegnél is van tartalék, évi 200 millió devizaforint tartalékkal számol a terv. Ahogy említettem, a munkaidő tervezett további csökkentésére, a 7 órás munkaidő bevezetésére is van 5-600 millió forint tartalékolva. Azért a tervben van bőven feszültség is, ahogy szoktuk mondani, pl. a beruházásnál és főleg ennek ütemezésénél. Az első évben kevesebb van, mondjuk, mint az utolsó években, és a minisztériumok harca főleg azért folyik, hogy az első két esztendőben a beruházását megemeljük. Van feszültség a foglalkoztatottságnál, a nők, a fiatalok és különösen a vidékiek foglalkoztatottságánál. Van feszültség az anyagbiztosításnál is, és ami már most is jelentkezik, pl. a hengerelt acélnál, a jövő évi tervvel kapcsolatban is. Van ilyen feszültség az ipartelepítésnél, az, hogy a Nagy-Alföldet [sic!], és egyes iparilag elmaradt vidékeknek az iparosítását nagyobb ütemben kell végrehajtanunk, mint ahogy az jelenlegi állapotában most van. Ezenkívül még van számos nehézség, pl. van olyan, hogy a vegyipart meg akarjuk duplázni, és ezenközben olyan új technológiákat akarunk bevezetni az országban, amik eddig ismeretlenek voltak. Ezek eléggé ismeretlen nehézségek, amik jelentkezni fognak akkor, amikor ezeket az új gyárakat építjük, az új technológiákat bevezetjük. Van egy jónéhány olyan kérdés, amit a PB megvizsgál, vagy további megvizsgálásra már megjelölt a Tervhivatal számára, így pl. az ipartelepítés javítása, vagy pl. ilyen kérdés a textíliák, a textilfogyasztás és a textiltermelésnek a kérdése, mert ami most a tervben van, az azt jelenti, hogy Magyarországon továbbra is a népi 177