A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

adta annak, hogy argumentálással, érvekkel, tényekkel, a klasszikus kifejezéssel élve porrá zúzták ezeket a revizionista fecsegéseket. És azzal, hogy ezt megvédték, természetesen óriási szolgálatot tettek a nemzetközi munkásmozgalomnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjában és a szovjet népben — ha szabad ilyesmit kívülről megállapítani — ennek a revizionizmusnak meg ilyen jobboldaliságnak még halvány nyoma sem volt, valószínűleg nagyon hosszú idő óta, szemben a szektarianizmussal meg a dogmatizmussal, mert ilyen azért volt bizonyos értelemben, a társadalmi munka bizonyos részeiben. Azt hiszem, elvtársak, hogy ezekkel a revizionista fecsegésekkel vitatkozni nem nehéz. Akármit vetettek ők fel az államról, a párt vezető szerepének anti-marxista értékeléséről, a bürokratizmusról, vagy bármiről, ha semmi más nem volna a világon, mint a szovjet gyakorlat, az SZKP gyakorlata, a szovjet állam gyakorlata, a szovjet tömegek gyakorlata, ezeket a fecsegéseket megsemmisíti, de még a Szovjetunión kívül nemzetközileg is van erre példa nem kevés. Meg kell említeni, hogy az ilyen nagy nemzetközi találkozás bizonyos mértékig mindenféle külön ülés, elemzés vagy tanácskozás nélkül megmutatja, hogy hol tart most a nemzetközi kommunista mozgalom, mi ott a vonal, mi a helyzet, mi a hangulat. Az összes felszólalások együttesen ezt megmutatják, és a beszélgetések kiegészítik. Meg kell mondani, hogy a revizionizmus nemzetközileg és világméretekben vereséget szenvedett a kommunista mozgalmon belül. Azt hiszem, az elvtársak emlékeznek rá, hogy a magyaron kívül •— mert azért itt az első hely — leginkább behatoltak és zavart csináltak az Egyesült Államok Kommunista Pártjában, ahol a párt központi lapját kézbekaparintották, a Politikai Bizottságba befurakodtak, és a Dán Kommunista Pártban az elnök maga árulta el a zászlót, és evezett át a revizionisták vizeire. Az egész vonalon vereséget szenvedtek. A kongresszuson ismét megjelent az USA pártja, és ez nem jelentéktelen eseménye a nemzetközi munkásmozgalomnak. Ahogy mi ott a beszélgetésekből meggyőződtünk, a vezetésben egység, marxista vonal van, a revizionistákkal leszámoltak, és ez a gyökere a tisztulásnak, tehát bizonyosfajta egészségesedési folyamat indult meg ott is. Ami a dánokat illeti: beszéltünk a dán párt főtitkárával, aki elmondotta, hogy Larsen

37 rengeteget fellép, beszédet tart, cikket ír, az egész skandináv háromszögben — mind a három skandináv országban —, és nekik az a benyomásuk, hogy máris átevezett az osztályellenség oldalára, mert hiszen kapitalista országokban az ilyen brosúratömegnek, utazásnak stb. valami anyagi bázist is kell valahonnan keríteni, s azt nem könnyű megszerezni, kivéve, ha a tőkések közvetlenül vagy indirekt finanszírozzák. Ennek ellenére az a helyzet — ami az ő viszonyaik között korábban évekig nem volt —, hogy amióta a kongresszusuk megvolt, és ezeket a revizionistákat kizárták a pártvezetésből, azóta nincs nap, hogy ne jelentkeznének dolgozók, értelmiségiek, más rétegekből emberek, és ne kérnék a felvételüket a párt tagjai közé. Ez nem is lehet másképp. Még a kevésbé tapasztalt, de a munkásmozgalomban harcolni kívánó ember is úgy van, ha már kommunista párthoz akar tartozni, akkor az kommunista párt legyen, és ne revizionista csoportosulás. Ott is megindult az egészségesedés. így nyugodtan állíthatjuk, hogy a nemzetközi síkon jelentkező revizionizmus a világ kommunista mozgalmának minden frontján vereséget szenvedett. Volt a kongresszuson egy olyan tétel, amelyik megállapította, hogy a Szovjetunióban nemcsak teljesen, hanem véglegesen is győzelmet aratott a szocializmus. Ezzel foglalkozni kell. A mi küldöttségünk ennél még egy kicsit tovább is ment, és 11