A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

azt követelnék, hogy ezt mondjuk meg, de ha figyelembe vesszük, hogy e kongreszszus okmányai a mi pártunkban mégis a pártoktatás alapjául fognak szolgálni az elkövetkezendő években, én helyesnek tartanám ott, ahol Nezvál elvtárs a Rákosival kapcsolatosan fejtegette a dolgokat a felszólalásánál, ott egy-két mondattal erre rá lehetne mutatni, és énszerintem is ezzel a dolog el lenne intézve. Én egyetértek mindazokkal a megállapításokkal, amelyek a szakszervezetekre vonatkoznak a dokumentumban. Kiss Dezső elvtárs azt fejtegette, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták munkáját stb. kéne megmutatni, hiszen a szakszervezetek XIX. kongresszusa 1958 márciusában a maga határozatában állapította meg, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták, a magyar szakszervezeti mozgalom, a marxizmus-leninizmus elmélete alapján áll, és a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját nemcsak helyesli, hanem azt a gyakorlatban is végrehajtja. Énszerintem talán rá kellene mutatni erre a körülményre a szakszervezeteknél, erre a minőségi változásra, amelyet a szakszervezeteknél a mostani alapszervi vezetőségi választás hozott. Tudniillik most az történt, elvtársak, hogy hosszú évek óta, elmondhatjuk, a párt történetében megint bekövetkezett az az alkalom, az a helyzet, hogy a szakszervezet ténylegesen pártonkívüli tömegszervezet lett. És most, amikor azt mondjuk, hogy a szakszervezet végrehajtja politikáját, ez alatt nem azt értjük, mint a korábbi években, hogy a párttagság egy része a pártszervezetben dolgozik, más része pedig az össz-szakszervezeti funkciókat betölti, hanem azt értjük, hogy pl. a vas- és fémiparban több mint 300 000 munkás között a megválasztott 18 000 bizalminak 24%-a párttag, és ez a bizalmitestület hajtja végre a dolgozók közt, és mozgósítja a dolgozókat a párt politikája iránt [sic!]. Ez egy nagy változás a korábbi helyzethez képest, és valahogy én ügy gondolom, hogy helyes volna, hogy ha erre rámutatnánk. (Közbeszólás: a szakszervezet nemcsak pártonkívüli tömegszervezet.) Marosán elvtárs, tudjuk, hogy eddig a gyári bizalmitestületek 90%-a párttag volt, és akkor azt mondtuk, hogy a szakszervezetek az transzmisszió [sic!], és a párttagokkal végrehajtottuk a párt politikai vonalát. Most is dolgoznak párttagok a szakszervezetben, de a szakszervezetben most azonban már helyt kaptak, funkcióban vannak, persze ez fölfelé csökken, az üzemi bizottságoknál már 60% a párttagok aránya, mennél feljebb megyünk, és ez így helyes is, annál több a párttagok aránya, és énszerintem ez egy döntő dolog, hogy egy tömegszervezetben mondjuk helyére került a dolog, mert ezt csak annak lehet nevezni, énszerintem a dokumentum helyesen szögezi le, hogy helyére került a dolog. Abban a vitában, amit Nógrádi elvtárs vetett fel, a párt nevének a megváltoztatását [sic!]: én egyetértek Nógrádi elvtárssal abban, hogy régi párttagok és pártfunkcionáriusok körében, széles rétegekben ez a gondolat nagyon szimpatikus ez a gondolat, [sic!] Egyéni véleményem szerint azonban politikailag mégsem helyes. Nem helyes azért, mert politikával kevéssé foglalkozó tömegeknek valami olyan fajta benyomása kezdődne, hogy az ellenforradalom alatt volt az MDI? utána jött az MSZMí? most megint jön egy másik. Énszerintem a párt nevének a meghagyásával is ki lehet fejezni azt, hogy az ellenforradalom óta a párt politikája egyenes és sziklaszilárd, és abban nincs változás, nincs ingadozás, és úgy gondolom, hogy ezzel talán nem is adunk alkalmat arra, hogy az imperialista reakció a nemzetközi mozgalomban és itthon is zavart tudjon kelteni politikailag, indifferens körökben, tömegekben. 147