A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

En még egy gondolatot vetnék fel. Kaptunk egy dokumentumot, melyben a második pontban

92 javaslat van téve a kongresszus napirendjére és az előadójára. Előadóknak a párt titkárai, a Központi Bizottság titkárai vannak megjelölve. Én nem tudom, nem volna-e helyes, [ha] azon elvtársak közül is valaki egy napirendi pontot előadna, akik a kormányt vezetik. Én arra gondolok, hogy mi a központi bizottsági ülésen többször tárgyaltunk arról, az 1957-es év végén egész konkrétan, hogy akkor a párt munkájában az volt a hiba, hogy a kormány volt előtérben, és a párt pedig háttérbe szorult, és nagy munkát kellett kifejteni, hogy a tömegek megértsék azt, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikáját is a párt dolgozza ki, és a párt vezeti. De ez az időszak, én azt hiszem, mégiscsak azt a nyomot hagyta a mi tömegeinkben, hogy a kormányt vezető elvtársaink, hát mondjuk, jó munkát végeztek, és én nem tudom, nem volna-e helyes meggondolni, hogy mondjuk Münnich elvtárs, vagy Apró elvtárs lenne ilyen meggondolások alapján az előadó. En ezt nem azért mondom, mintha nem volna bizalmam az elvtársak iránt, akik a napirendben javasolva vannak, alkalmasnak tartom őket arra, hogy előadják, de én csak ezt a politikai meggondolást vetem fel, hogy ebből a meggondolásból nem volna-e helyes, hogy ha a kormányban dolgozó egyik vezető elvtárs szerepelne előadónak. FOCK JENŐ elvtárs: Az ülést folytatjuk, felkérem Kádár elvtársat, hogy a vitában elhangzottakra adja meg a választ. KÁDÁR JÁNOS elvtárs zárszava: Előbb az egyes felmerült kérdésekre szeretnék válaszolni. Cservenka elvtársnő és mások szóvá tették, hogy a kongresszus központi kérdése, vagy a fő célkitűzése nem eléggé emelkedik ki az anyagból. Mi egyetértünk ezzel az észrevétellel, helyes, ezt javítanunk kell. A második kérdés, amit szintén sok elvtárs tett szóvá, hogy az anyag rendkívül kismértékben kritikus. A problémákat, amelyek léteznek, nem érinti. Ezt az észrevételt is jogosnak tartjuk. Mind a két fő dologban javítani kell a szövegen. Ezekre még szeretnék visszatérni majd a végén. Felmerült itt az a kérdés, hogy a közvetlen pártmunkával és a pártszervezetek tevékenységével az anyag nem eléggé foglalkozik. Ez a megállapítás igaz, de az a javaslatunk, hogy ne bontsuk meg az irányelvek jelenlegi szerkezetét, és ne készítsünk egy önálló fejezetet ebből, mert akkor elkerülhetetlenül ismételnünk kell rengeteg kérdésben. Talán az elvtársak járuljanak hozzá, hogy a pártszervezetek munkájának és a párt munkájának néhány kérdésével erősítsük ezt a II. részt. Felmerült Cservenka elvtársnőnél, hogy a tömegszervezeteket felsoroltuk, és a kérdésekkel mégsem foglalkozunk eléggé, ül. kimaradt a Nőtanács, a tanács maga, mint tömegszervezet, és más tömegszervezetek is, A szerkesztésnél nekünk mi volt a célunk? Mi szerettük volna elkerülni most is és magában a kongresszus tanácskozásában is azt, hogy a tömegszervezetekkel korábban szokásos, sablonos módon foglalkozzunk, és felsoroljuk az összes tömegszervezeteket, a szakszervezettől kezdve a Vöröskeresztig. Aztán, ha elfelejtünk egyet vagy kettőt megemlíteni, akkor az azt mondja, hogy tönkre van téve és meghalt; és akkor mindegyikről mondunk három sablonos mondatot. Ehelyett azt gondoltuk, hogy kiemelünk egyet vagy kettőt — itt leginkább a szakszervezet és a KISZ van kiemelve bizonyos mértékig, azután a tömegmozgalmak közül a Népfront —, és ezekkel kapcsolatban leszögezzük a párt állásfoglalását, mégpedig úgy, hogy az értelemszerűen a többi tömegszervezetek munkájára is vonatkozzon. Itt lehet mégis ilyen módon valame148