A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

világrészekben működő, hasonló helyzetben szocializmust építő kommunista pártoknak mi a véleménye a mi munkánkról, mit láttak a mi elvtársaink ott kint. Mi az, ami helyes, amit követni kell, mi az, amit nem helyes követni. Vagy vannak itt például a gazdasági életben olyan problémák, amelyeknek megoldása előbbre csak akkor megy, ha a párt legfelsőbb vezető szerve az egész párt, a közvélemény figyelmét ezekre irányítja. Ezek közül csak egyet hadd említsek meg. Köztudomású a sajtó útján, hogy a gépipar, a híradástechnika, a műszeripar területén sok gyártmány vonalán felzárkózunk a világ műszaki színvonalához. De amilyen módszerrel, műszaki nyelven, amilyen technológiával ezek a gyártmányok a mi gyárainkban készülnek, az egy nagyon elavult dolog. Lehet ezen a térne fejlődést elérni? Lehet akkor, ha a párttagság, a műszaki vezetők gondolkodásmódját alapvetően meg tudjuk változtatni. Mert amelyik üzemben ez sikerült, ott ugrásszerű a gyártmányok műszaki fejlődése, ugrásszerű a technikai fejlődése. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre úgy gondolom, bár mondjuk itt alapvető határozatokat nem kell hozni, helyes lesz, ha erre a figyelmet felhívjuk. A másik dolog, amit meg kívánok említeni, a termelői árakkal kapcsolatos probléma. Én mindenben egyetértek azzal, amit Kádár elvtárs a témában kifejtett. Egy megjegyzésem azonban az, hogy megtakaríthattunk volna igen sok munkát akkor, ha a termelői árrendszer bevezetése felsőbb gazdasági szervek részéről körültekintőbben és gondosabban ment volna végbe. Egy dologra hadd mutassak rá. Kádár elvtárs kiemelte, és szerintem is helyes megmutatni, hogy az új termelői árrendszer alapján, amikor kialakultak a vállalatoknál a termékek árai, ennek alapján összesítették népgazdasági szinten a tervet, öt milliárd forint hiány keletkezett. Ennek egyik alapvető, döntő oka az, hogy az üzemeknek időben az árjegyzékek nem álltak rendelkezésre. Még helyesebben mondva: hiányos árjegyzékek álltak rendelkezésre. Elmondták a főkönyvelő elvtársak, vezető adminisztratív beosztásban dolgozó elvtársak, hogy Török elvtárs, hasunkra ütünk és kb. kalkulálunk, ha viszont ezt gondosan előkészítjük, esetleg későbbi időpontban vezetjük be, amikor tárgyi feltételeit annak körültekintőbben megteremtettük, akkor sok minden dolgot megspórolhattunk volna. Én például bogoztam ezt a kérdést, például a KGM vonalán, amikor az Antos elvtárs felülvizsgáltatta ellenőrökkel a termelői árrendszert, és kijött az, hogy a vállalat 150, meg 180 millió Ft-tal akarta az államot megkárosítani, a vállalat helyi érdekeiből kiindulva, ahogy Kádár elvtárs felvetette. Bennem felmerült az, hogy hol van itt a kommunisták felelőssége egy párthatározat iránt. Hát nekünk megint vannak határozataink, amelyeket pontosan végre kell hajtani, és megint vannak olyanok, amelyeket csak körülbelül kell végrehajtani. És rájöttünk arra, hogy ilyen és hasonló hibák miatt, amik felsőbb gazdasági szervek részéről lettek elkövetve, nincs meg az erkölcsi alapja annak, hogy azt a vállalati igazgatót, akinél a pénzügyi ellenőrzés kimutatta, hogy 150 millió Ft illetéktelen haszonhoz akart jutni a termelői árrendezésnél, hogy ezeket a gazdasági vezetőket mint párttagokat elővegyük, és megkérdezzük tőlük, hogy mi a véleményük arról, hogy hogyan kell végrehajtani a párthatározatot. (Közbeszólás: lefelé nem tévedtek.) TÖRÖK elvtárs: de hát Somogyi elvtárs mégiscsak neki van 50%-ig igaza. Hát ezért nem lehetett hozzányúlni. A Gazdasági Bizottság is azért hozott határozatot, irányelvet, széles magyarázatul, árjegyzékek kiigazítása stb. Az valóban igaz, hogy a hiba ki lett korrigálva, ma ott vannak az árjegyzékek, megvannak az árak, pontosan meg lehet csinálni, ellenőrizni lehet, tehát a vállalatoknál ez a dolog a 145