A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lista ország példáján keresztül lehet látni, vagy lemérni, de szocialista országén is. Ausztriának sincs szene, Olaszországnak sincs se érce, se szene, mégis fejlesztenek ipart, mégis fenntartanak valamelyes ipart, úgyhogy tán ezt a dolgot tompítani kellene nekünk, hogy nincs nyersanyagunk vagy egyéb. Természetes, hogy összhangban kell fejleszteni az iparunkat és a gazdaságunkat a lehetőségeinkkel. Két apró megjegyzésem van, aztán befejezem: a 13. oldalon szó van arról, hogy a dogmatikus nézeteket a kispolgári és álradikális elemek képviselik.

89 Énnekem az a tapasztalatom, hogy ilyen nézeteket képviselnek bizonyos, a munkásosztály egyes elmaradott, konzervatív elemei is. Vannak ilyenek, úgyhogy a hordozói kétségtelenül a kispolgári elemek, de vannak egyes elmaradott munkásrétegek is, akik ezt képviselik. A 15. oldalon pedig van egy kifejezés, ez inkább stiláris dolog lesz, ahol arról beszélünk, hogy a megtévesztett dolgozók által megfogalmazott helytelen követeléssel szemben akkoriban a párt fellépett. Ezt én úgy javasolnám kibővíteni, hogy helytelen, vagy az adott időpontban teljesíthetetlen, mert, amit akkor felvetettek, például, hogy a szovjetek ellen, az világos, hogy azt vissza kellett verni, és az helytelen, és nem is lehetett annak teret engedni, de például olyan követeléseket, hogy az életszínvonal emelkedjen, vagy egyéb, arra nem mondhatjuk, hogy helytelen, az helyes, csak az adott időpontban kielégíthetetlen, mert a termelékenység és az egyéb körülmények így és így álltak. Ezeket kívántam megjegyezni. TÖRÖK ISTVÁN elvtárs: Elvtársak! Azt hiszem, a felszólaló elvtársak közül senki nem érintette azokat a problémákat, amikről Kádár elvtárs a referátumában szólt. Engedjék meg nekem, hogy mielőtt rátérnék az irányelvekre, először ehhez szóljak hozzá. Az egyik, amelyben ki kívánom a véleményemet fejteni, az, hogy Kádár elvtárs úgy kezdte a beszámolóját, hogy öt hónapja ült össze a Központi Bizottság legutóbb, aminek az okát abban jelölte meg, hogy olyan politikai helyzet nem merült fel, ami szükségessé tette volna a KB ülését. Ezzel én egyetértek. Ténylegesen olyan politikai kérdések az ország, a párt életében nem merültek fel, amelyek ezt szükségessé tették volna. De mivel a pártkonferencia óta már a második KB-ülés az, ahol azzal indokolja Kádár elvtárs, hogy a KB nem a párt szervezeti szabályzatában lefektetett időpontban, legalább három havonta lett összehíva, ezért teszem ezt szóvá. Én úgy gondolom, lehet, hogy helytelenül látom, hogy a Központi Bizottságnak nemcsak olyan napirendeket kell tárgyalnia, amikor a párt gazdasági és kulturális területén olyan határozatot kell hozni, ami merőben új, alapvető fordulatot ad azon a területen a munkának. A KB hatáskörébe tartozik a párt politikai vonalának az ellenőrzése. És én úgy gondolom, hogy helyes lesz a jövőben, ez már nem gyakorlati kérdés, hisz a kongresszusig adva van a párt vezető szerveinek a munkája, de a jövőben, a kongresszus után, úgy gondolom, helyes lesz a Központi Bizottságot a Szervezeti Szabályzatban lefektetettek szerint összehívni, és ha nincsenek fontos politikai kérdések, akkor bizonyos munkaterületeket, bizonyos ágazatokat elővenni, beszámolót tartani illetékeseknek a Központi Bizottság előtt, hogy az ellenőrző munkát is ki tudja fejteni a Központi Bizottság. Én megmondom őszintén, elvtársak, hogy a magam részéről azt vártam, hogy amikor a pártdelegáció hazajön a távolkeleti útjáról,

90 összehívják az elvtársak a Központi Bizottságot, és hallunk egy részletes beszámolót erről az útról. Nem azért, mert talán nem tudom én, valami nagy dolgokat vártam a beszámolótól, de hát azért mindannyiunkat, felelős kommunistákat behatóan érdekelt volna, hogy más távoli 144