A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Tudom azt, hogy amikor párttagságunk és majd később a párton kívüli dolgozó társaink is vitatni fogják ezeket az irányelveket, igen fontos, hogy az agitatív is legyen, hogy bizonyos számok is legyenek a birtokunkban. Ezért egynéhány rövid szavas kiegészítést tennék néhány ponthoz. A lakásépítés területén az a terv, amit most elértünk először, az a 93 ezer lakás, egy igen komoly és egy igen nagy két év alatt. Ezt nem vitathatja senki. Az a 250 ezer, amit mi az ötéves tervünkben kitűzünk, szintén óriási. Éppen ezért, hogy ennek forintban is legyen foganatja, javasolnám megmondani, hogy forintban mennyit fordít a mi államunk arra, hogy a lakásépítés ezen időszakon belül hány millió forintba kerül nekünk. Ugyanakkor ide javasolnám bevenni a korábbiak alapján elhangzott és már folyamatban lévő olyan ténykedésünket is, hogy szorgalmazzuk a szövetkezeti lakásépítést, bár én tudom azt, hogy ennek anyagi feltételei is vannak. Nem elég itt csupán a jó szándék, ehhez építőanyag is, kapacitás is kell, és így tovább. Azonban szükségesnek tartanám, hogy ez is benne szerepeljen. Beszél az irányelv a bérjavítás kérdéséről és fizetésjavításról. Itt is igen komolyan és nagyot léptünk előre. Ide szintén belekívánkozik az, hogy pl. egy időszakot véve alapul, 1957 eleje óta mit haladtunk előre, hány milliárd forinttal nőtt a dolgozóknak a keresete? Azért javasolom ezt, mert ezeket az irányelveket a testvérpártoknak is megküldjük, hogy ők is lássák, és tudjanak vele politizálni, hogy mi hogy haladunk előre, másrészt jó az, ha pártmunkásainknak is adunk agitációs érveket. Nagyon egyetértek azzal, hogy az egészségügyi hálózatunkat fejleszteni kívánjuk. Azonban ide önkéntelenül belekívánkozik az, hogy az üzemegészségügy, tehát a munka és az egészségvédelem fejlesztését a jövőben is tartsuk szem előtt, éppen a Politikai Bizottság márciusi határozata alapján.

81 Nem ártana az sem, elvtársak, ha itt belevennénk azt is, hogy a mi pártunk és kormányunk milyen erőfeszítéseket tett a veszélyes, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozóknak a munkaidő csökkentésével, és azt mondanánk ki az irányelvekben, hogy a jövőben is a gazdasági lehetőségeinkhez mérten, ahol szükséges, ezen az úton kívánunk tovább haladni. Nagyon jó lenne az 1956-os decemberi határozatunk mellett még néhány döntő határozatot értékelve megemlíteni.

81

^ így gondolok elsősorban a munkásosztály helyzetének megjavítására hozott határozatra, hogy ennek érelmében mit tettünk, vagy például a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos határozatra, és így tovább. Tehát azokra, amelyek nyomán az elért eredmények megszülethettek, hogy értékeljük azokat is, mert hiszen a mi pártunknak, a mi vezetőinknek a munkája van benne, a mi párttagjainknak és a mi párton kívüli dolgozóinknak a megértése van benne. Egyszóval: a tömegkapcsolat, a párt és a tömegek kapcsolata, a tömegek és a kormány kapcsolata nyilvánul meg ezekben. Nem azt javasolom, hogy minden egyes határozatot vegyünk elő, hanem csak a legdöntőbbeket. Az ipari résznél, a II. fejezet 20. pontjánál a d/ bekezdésnél

82 szinte önmagától adódik annak, aki az ipar területén dolgozik, hogy a dízelesítésről beszéljünk néhány szót. Azért vetem ezt fel, hogy pártszervezeteink, a pártmunkások, párttagjaink és vezetőink, mérnökeink érezzék felelősségét annak, hogy ez igen komoly dolog. Utalás van arra, hogy a gördülőanyagokat, a vasutat stb. vigyük előre. Erezzék azt, hogy felelősséggel tartoznak érte, hogy kötelességük van ezen a téren, amelyet nekik teljesíteni kell. Nem tudom, helyesen vetem-e fel azt, hogy a mezőgazdaságnak adott gépi beruházásokat nem volna-e jó forintban és lóerőben kifejezni, hogy így is szemléltetőbb lenne az, egyetértve azzal, hogy a nagyüzemi 138