A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

telni, és le kell egyértelműen szögezni, hogy a proletariátus diktatúrájának ez a szerkezete helyes, és ezek a párt és a tömegek közötti kapcsolatokat híven szolgálták, minden egyéb hibájuk mellett. A másik ilyen kérdés a következő: előre le szeretném szögezni, hogy egyetértek a gondolattal és az egész gondolattársítással. A 17. oldalon az utolsó bekezdésben a formulázást ki szeretném egészíteni a következőkben: az ellenforradalom felszámolása és megsemmisítése nemcsak az itt felsorolt karhatalmi szerveknek és munkásőrségnek volt tulajdonítható, hanem történelmi tény, hogy az igazságszolgáltatásnak milyen szerepe volt ebben az időszakban. Gondoljunk csak vissza, hogy az ellenforradalom időszaka alatt azok a felhívások, amelyek a sztrájkok beszüntetésére, a rend helyreállítására vonatkoztak, kevésbé voltak hatásosak, csak amikor az államhatalom tényleges szerepe, az elnyomó funkciója is érvényesült, akkor lett ennek jelentősége. Nem szabad ezt kihagyni. Tehát tőmondatban az igazságszolgáltatás szerepét ki kell emelni, és ezt alá kell húzni, mert ennek a szerepe szerintem legalább olyan nagy volt, ha nem nagyobb, mint ami a kezdő lépéseket és a döntő impulzust adta meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak, vagy a Szocialista Munkáspárt politikájának a végleges megszilárdításához. A harmadik kérdés, amellyel foglalkozni kell: nem nélkülözheti az irányelv annak a megállapítását, hogy az utolsó években feltétlenül komoly változás javulás van a társadalmi tulajdon védelmében, de egy ilyen dokumentum ennek a tényét, hogy a társadalmi tulajdon védelmére további erőfeszítéseket kell tennünk, nem nélkülözheti és feltétlenül utalni kell erre, mert az utóbbi időben a változások nem elegendők még, és nem lehet megnyugodni ezen a téren, mert a társadalmi tulajdonban okozott károk sok száz millióra rúgnak. Itt rendkívül nagy jelentősége van a minisztériumok irányító szerepének, a bizonylati rendszer megszilárdításának és mindannak, amelyek ezzel kapcsolatosak. Legalább három év óta állandóan foglalkozunk az egyik legnagyobb problémánkkal, az ipar területén a villamosítással, s ezen a téren valami keveset mentünk előre. Ez ismétlődő és ez egy olyan figyelmeztető, hogy a szocializmus építése időszakában ennek a technikai fejlettsége ma nem kielégítő, és ide több energiára és határozottabb fellépésre volna szükség. A szövegezéssel nem tudok egyetérteni, mert a lakásproblémát szerintem véglegesen nem oldja meg ebben a tervben, amit mi ki akarunk alakítani.

74 Nagymértékben megoldja, de nem fog kielégíteni minden igényt, hanem lényegesen ki fogja elégíteni az igényeket. Ehhez szükséges az, hogy a második ötéves terv programjában, ami még nincs előttünk, az építőipar konstrukcióját meg kellene változtatni. Ez is ígérve van éveken keresztül, de ezt a programot mi nem tudjuk teljesíteni, hogyha az építőipar konstrukciója, tehát az előfeszített elemeknek a gyártása nem lesz olyan előrehaladott állapotban, ami ennek a programnak a biztosítását teszi lehetővé. A negyedik ilyen kérdés, amit fel szeretnék vetni, ez a párt apparátusában lévő káderek magatartásával van kapcsolatban. Én nagyon alá szeretném húzni az elbizakodottság veszélyét, annál is inkább, mert mi a Központi Ellenőrző Bizottság területéről kapcsolatban állunk a pártszervezetekkel. Ez nem jellemző, de vannak olyan tények, amelyek arra mutatnak, hogy az alsóbb pártszervezetek a párt központi centralizmusát nem érvényesítik, és van egy olyan elbizakodottság, ami úgy néz ki és ez felér megyei szintig, és egynéhány megyében is jelentkezik, hogy a párt 132