A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

különösen az ellenforradalmi események után. A10. oldalon a harmadik bekezdés, ahol azt mondjuk, hogy „fegyvert ragadtak a párt szavára a munkáshatalom védelmére, 56 novemberében a karhatalmisták (vonás)

59 fegyvert fogtak, és tartják keményen kezükben a munkásőrök".

60 Szóval, ez úgy hangzik, hogy aki amit akar, azt ért belőle. Benne van-e itt, hogy a fegyveres testületek benne voltak, vagy nincsen benne? Úgy is lehet érteni, hogy csak a munkásőrök, holott tudjuk azt, hogy a karhatalmistákban benne voltak [sic!] a munkások, a hadsereg, meg aztán a rendőrség is. A munkásőrség utána lett megszervezve a párt utasítására. Ezt a kérdést javaslom rendezni, világosabbá tenni. A másik megjegyzésem a parasztság helytállását illetően: szerintem ebben az anyagban is nem ártana [sic!], ha megmondaná Kádár elvtárs azt, amit a parlamentben annak idején és több helyen mondott, hogy a parasztság megállta a helyét az ellenforradalom alatt. A kongresszus olyan esemény az ellenforradalom után, ahol, ha megmondjuk ezt a parasztságnak, ezzel csak erősítjük őt. Tovább ösztönözzük arra, hogy gyerünk még gyorsabb léptekkel előre. Úgyhogy szerintem a parasztság jelentőségének kérdését, tevékenységét is világosan meg kell mondani. Megállta a helyét, és akkor, amikor az ellenforradalom tombolt Magyarországon, ők szántottak, vetettek, és politikailag bíztak ebben a rendszerben, és szeretik ezt a rendszert. Dolgoztak, nem álltak oda az ellenforradalom mellé. Egy másik kérdés van még, amit itt fel akarok vetni. Amikor elolvastam Rákosi ténykedését ebben az anyagban a 4. oldalon,

61 az az érzésem keletkezett: ez az anyag alkalmas arra, hogy felületet adjunk, hogy belénk lehessen kapaszkodni. Itt Rákosinak csak a negatívumairól beszélünk. Nem szeretném, ha félreértés volna azzal, hogy nem is akarta őszintén kijavítani a hibáit, én egyetértek, és saját magam is tudok konkrétumot felhozni erre. Találkoztam vele, amikor a XX. kongresszuson volt, és ott egypár kérdést feltettem. Én tudok erre adatokat adni, hogy ez igaz, de hogy csak a negatívumokat mondjuk ki Rákosiról - az élettevékenységére nemcsak ez a jellemző szerintem. Ha egyszer hozzuk a negatívumokat, akkor hozzuk a pozitívumokat is. Sőt, ezt úgy be lehetne mutatni, hogy ebből népünk és mindannyian tanulnánk. íme nézd meg: ez az ember fiatal korától kezdve a pártért élt-halt, harcolt, és mégis hová jutott? Milyen helytelen módszerekkel dolgozott: a lenini normákat nem vette figyelembe, elszakadt nemcsak a néptől, hanem a párttól magától is. Énszerintem ha így meg akarjuk őt említeni, akkor építőleg, nevelőleg a másik részéből is tegyünk hozzá. Az elbizakodottsággal kapcsolatban a véleményem nékem is az, Kádár elvtárs, hogy itt élesebben kell felvetni a kérdést, mert veszélyesebb ez a kérdés. Veszélyesebb, ahogy én látom, járva a vidéket, az országot. És nem ártana talán, hogy ha itt személy szerint volna megemlítve egypár, aki megérdemli; akin keresztül nevelnénk másokat is. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Várj Úszta elvtárs! Ezek irányelvek, ide nem írhatjuk, hogy például Varga Sándor Pécelről. ÚSZTA GYULA elvtárs: Rendben van, Kádár elvtárs. De akkor élesebben kellene ezt a dolgot felvetni. A nemzetközi helyzet alakulásával kapcsolatban: Az erőviszonyok kérdése stb., ahogy itt ezzel foglalkozik az anyag, ott szerintem nem ártana, ha a nyugatnémet hadsereg rohamos fejlesztésére egypár szóval ráirányítanánk a figyelmet. Akkor, amikor itt az erőviszonyok a mi oldalunkra billentek, és jó a helyzetünk viszonylag, de ugyanakkor dolgoznak és készülnek. Jelenleg nin124