A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

alkalmam most kint járni üzemekben, bányákban, tsz-ekben, nehézipari üzemekben, és én mindenütt a várakozáson felüli jó helyzetet találtam, ami a tömeg hangulatát illeti. Éppen azért van is egy javaslatom. Ha megnézik az elvtársak a 2. oldalt, itt arról van szó, hogy a kongresszusra való felkészülés a tömegekben növekvő szocialista lelkesedést [sic!], közvetlenül is jól szolgálja a szocialista építést és egyéb ügyet. Én azt hiszem, hogy itt már nem a lelkesedésről kell írni, hanem a növekvő szocialista öntudatról. Erről nincs itt szó. A 2. oldalon felül van ez. Az öntudat emelkedik. A lelkesedés az egy nagyon jó dolog, de ez ma van, holnap nincs, a jó agitáció következtében lehet erősebb, kevesebb az agitációs érv, akkor esetleg gyengébb. A lelkesedés az egy átmeneti is lehet, de amikor már az öntudat emelkedik, aminek az alapja a párt helyes politikája, a nemzetközi helyzet jó alakulása és méghozzá nem utolsósorban az 1956-os ellenforradalomból leszűrt tanulságok. Beszéljünk most erről a szocialista öntudat növekedéséről, mert ez van, a hozzáállás, mint ahogy az elvtársak mondták felszólalásukban, a munkások részéről más, mint volt sokszor azelőtt. A lelkesedés és az öntudat emelkedése nagyobb, mint volt. Én nem ezt akartam érvként felhasználni a párt nevének megváltoztatása kérdésében, hanem éppen azt, hogy valóban tegyünk pontot a dolog végére. Mondjuk ki azt, ami van. Nem szégyen az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, mert más testvérpárt is van olyan, melynek nem kommunista párt a neve, de annak más történelmi adottságai vannak, és nálunk a történelmi adottságok olyanok az ellenforradalom óta, hogy éppen erre kellene érzésem szerint rávezetni bennünket. Hisz nem lehet összehasonlítani pl. a németek Szocialista Egységpártjával. Ott sok minden egyéb közrejátszik, hogy a párt éljen, két nagy pártnak az egyesülésből adódott, és annak még most is van nyúlványa nyugaton és így tovább. (Kádár elvtárs: nekünk is van nyúlványunk nyugaton, Kéthly Anna.)

56 (Marosán elvtárs: más nyúlvány is van, Aczél Tamás)

57 (Derültség.) ÚSZTA GYULA

58 elvtárs: Elvtársak, én az irányelvekkel, a párt szervezeti szabályzatának módosításával egyetértek, jónak tartom azt. Egypár megjegyzésem van, amit el akarok mondani. Az első ilyen megjegyzés: szeretnék arra hivatkozni, amit Kádár elvtárs egypárszor már szélesebb körben is kijelentett, hogy a munkásosztálynak és a hadseregnek a párt részéről való kézbentartása jelentős és fontos a szocializmus építése ideje alatt is. Szinte elsőrendű feladata a pártnak. Én ezt az anyagot ilyen szempontból is néztem, amikor olvastam. Meg kell mondani, úgy ahogy van, a munkásosztály igen, egyet is értek azzal, ahogyan vele foglalkozva van, de a hadsereg jelentősége ebből az anyagból nem derül ki. Szeretném ugyancsak, amit Nógrádi elvtárs mondott, a 10. oldalon, az is félreérthető, ami benne van, a konszolidáció ideje alatti szerepe a hadseregnek. Kádár elvtárs, Marosán elvtárs nagyon jól tudja, hogy milyen szerepe volt, nemcsak fegyveres, hanem ugyanakkor politikai is. A hadseregben élő kommunistáit a pártszervezésben is nagyon kivették részüket, utasítást is kaptunk rá, és belefolytunk, csináltuk. Ugyanakkor itt ebben az anyagban elsikkad, nincsen sehol. Arra gondolunk, hogy ez az anyag egy történelmi dokumentum, és a hadseregben dolgozó kommunistáknak is elégtételül szolgál, hogyha azt, amit Kádár elvtárs eddig is elmondott, egypár szóval itt is újra elmondanánk: milyen volt a hadsereg szerepe és jelentősége. Ez a hadsereg nem az a hadsereg, mely az ellenforradalom előtt volt. Ezt a hadsereget — bár az anyagban benne van, hogy újjászerveztük — népünk nem ilyen szemmel nézi. Ha a kongresszuson is elhangzik, mondjuk a Kádár elvtárs beszámolójában, hogy a hadsereget hogyan kell nézni, erre szüksége van szerintem a hadseregnek, 123