A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
súlyosabb. Ez roppant általános, és azt hiszem, hogy nem felel meg a követelményeknek. Miért nem? Nem kellene nekünk itt megemlíteni azt, hogy az egyetemeken, talán még azt is, hogy a középiskolákban, azután az irodalomban és a művészetek egyes ágaiban? Mert az azt követő rendszabályaink azután ezzel igazolódnának. Hogy az egyetemeket nem tudtuk megnyitni február l-jén, sőt a Műszaki Egyetemet február 15-én nyitottuk meg, bizonyos rendszabályokat alkalmaztunk a közép-iskolákban, azután művészeti ágakban is. Éppen most fejtegette Kádár elvtárs, hogy még mindig volt vita arról, hogy az írószövetséget talpraállítsuk-e vagy se. Hát ha nem érintjük az egészét a dolognak, és mindjárt aposztrofáljuk azokat a helyeket, ahol valóban a legnagyobb bajok voltak. Itt mindjárt megemlítenék valamit, ami szerintem szintén nemcsak stiláris jellegű. A második bekezdés utolsó előtti sorában az van, hogy „felszabadította — már a konszolidáció — a tömegeket az ellenség eszmei hatása alól". Nem azt kellene mondani, hogy a félrevezetett tömegeket? Azelőtt is az ellenség eszmei hatása alatt voltak? Vagy fel lehet szabadítani tömegeket egyszerre az ellenség eszmei hatása alól? Nem, nem lehet a legjobb agitációval, sőt a legjobb politikával sem lehet egyszerre. Itt az ideológiai befolyásolásról van szó. Szóval itt valamilyen szövegezést kellene szerintem keresni. A következő észrevételem az, hogy ahol a párt tevékenységének néhány kérdéséről van szó, itt az első bekezdés: ,,... pártunk egész tevékenységéért felelős népünknek...", igen rossz szöveg. Már stiláris szempontból. Én például alig tudom megérteni. Nagyon nehéz lesz megérteni például fiatal párttagoknak egyszerűen stiláris szempontból, de nem ez a döntő. Hanem itt van, hogy „... a kongresszusunknak is számba kell venni" —- ez már a másik bekezdés — „mind a hazánkban folyó osztályharc, mind a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom tapasztalatait, hogy a párt további munkájában megfelelően felhasználhassa azokat népünk és szocialista építésünk javára...". Én azt hiszem, elvtársak, hogy ezen a helyen nekünk, mondjuk olyan hozzávetőleges lenini formulát kellene használni. Amikor azt mondjuk, hogy a nemzet, a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalataira támaszkodva, nem tudom, helyes volna-e megmondani, hogy a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodva, a Szovjetunió példáját különösképpen figyelembe véve, vagy attól tanulva. Ez szövegezés kérdés, ez megfelelő politikai, taktikai dolog legyen, nem erőszakolt, és azután azokat alkalmazva nemzeti sajátosságainkra, építjük a szocializmust. Én itt nem javasoltam egy formulát, csak e helyett a nagyon általános és sokat már nem mondó rész helyett kellene egy elvi meghatározást használni. Ha megengedik az elvtársak, még itt az utolsó bekezdésben a 9. oldalon, fel szeretném hívni a figyelmet egy formulára. Egy igen kényes kérdésről van szó, elvileg ez helyes. Ugyanis „a munkásosztály, a dolgozó nép erőit egyesítő és helyes irányba vezető párt nélkül, fegyvertelenné válik, elveszti erejét, és a reakciós burzsoázia kényére, kedvére kiszolgáltatott, tehetetlen tömeggé válik". Ez sajnos nem jól hangzik. Ha kiveszem a tőmondatot belőle [sic