A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

célját a szocializmus építésében. Valami ilyesmit. Mindjárt másképp hangzik. (Közbeszólás: megragadni sem tudja?) Még ha megragadná, sem tudná megtartani. El lehet képzelni, hogy meg tudja ragadni, s akkor már három nap múlva bukik. A dolognak nincs perspektívája. Nem tudja megragadni. Ez a helyes. Szóval valahogy így kellene. Felvetem szintén mérlegelés céljából, ami ezután következik, igen jó. Igen jó meghatározása a párt szerepének a szocializmusba való átmenet idején. Elvtársak, itt van még egy pont. A 10. oldalon középen, ott ahol arról van szó, hogy „fegyvert ragadtak a párt szavára a munkáshatalom megvédéséért, a karhatalmisták a fegyvert tartják keményen a kezükbe[n], a munkásőrök" stb. De a munkáshatalom védelmére, ha visszaemlékszünk az 1956-os év októberi, meg novemberi napokra, azért voltak más erők is, amelyek megragadták a fegyvert. Mert, amikor még karhatalom nem is volt, még voltak olyan alakulatai a hadseregnek, amelyek harcoltak. Valahogy másképp kellene ezt, mert ezzel teljesen kikapcsoljuk a hadsereget. Nem tudom, azokat az ezredeket, amelyek az Alföldön harcoltak, azokat a tisztiiskolákat, amelyek itt voltak Budapesten, és bizonyos harci pozíciókat foglaltak el, és harcoltak is. Szóval ezt a dolgot itt meg kell nézni, mert akik akkor kezükbe vették a fegyvert és harcoltak, karhatalmistákat csinált a párt, karhatalmisták voltak tisztek. (Közbeszólás: azok képezték a magvát.) De itt valamiféle utalás erre kellene, hogy legyen. Az ifjúsági szervezetnél: én azt hiszem, elvtársak, hogy ez itt gyenge megfogalmazás úgy, ahogy itt van az ifjúsági szövetség szerepe meghatározva. Itt beszélni kellene arról, hogy neki milyen szerepe van az ifjúság nevelésében, oktatásában, a tanulásban való serkentésben, hogy milyen erkölcsű ifjúságot kell neki nevelnie, és milyenek legyenek azok az ifjak, amelyekre [sic!] a jövő feladata vár: a kommunizmus építése. Hogy azoknak művelteknek és igazi kommunistáknak, igazi hazafiknak kell lenni. Valami ilyesmit kellett volna itt mondani, mert ez így nagyon általános. Meg szeretném mondani, hogy van észrevételem a Hazafias Népfront szerepének, feladatának a meghatározásánál is. Ugyancsak azt mondhatom, hogy gyakran elhangzott már ilyen, de a megfogalmazásban a Népfront feladatai nincsenek benne. Ez az egyik, és ha megnézik az elvtársak a szövegen, nem tűnik ki, hogy a Népfront feladata, miközben harcol nemzeti függetlenségünkért, megmagyarázza a legszélesebb körű tömegeknek azt, hogy nemzeti függetlenségünk semmiképpen sem biztosítható a szocialista tábor ereje, egysége, az arra való támaszkodás és a Szovjetunióval való szoros baráti szövetség nélkül. Ez volna az egyik. A másik pedig, valamit kellene mondani a Népfront irányába, a nacionalizmus ellen való nevelésben [sic!], ezt nem muszáj ilyen direkt módon. Jobban, világosan meg lehet szövegezni, hogy felvilágosító munkát kell neki végezni a szocialista népek testvérisége mellett. Ha ez magában foglalja a nemzetköziséget, és esetleg még tovább is lehet menni ebben a fogalmazásban. A Népfrontnak a párt által irányított hatalmas tömegmozgalmának kell lennie. Itt van a 19. oldalon a vége felé ez: „Szovjetunió iránti tisztelet, szeretet, barátság, megbecsülés"

53 stb. Azt hiszem, hogy a bizottságnak, amely foglalkozik a szövegezéssel, ezt még meg kellene nézni, mert szintén nem eléggé meggyőző, nem eléggé átütő erejű. Nincsen benne pl., akárhogy keresi is az ember, hogy egyik fő feladatunk mégiscsak ennek a Szovjetunió iránti barátságnak az ápolása és állandó folytonos elmélyítése. Ebben a szövegezésben annak is benne kellene 121