A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy a kongresszusi irányelvek hagyja jóvá és erősítse meg az 56 novembere óta folytatott politikát. Ami mindjárt azt is jelenti, hogy ennek a politikának a jó folytatásaként jelölje meg a feladatokat a jövőre nézve is. Magát a dokumentumot is igen jónak tartom. Látnivaló, hogy nagy, kollektív munka van benne. Különösen jó szerintem, és igen megörvendeztető volt a politikai rész. Az elemzése az ellenfor­radalom előzményeinek, az eseményeknek és azután annak nemzetközi kihatása, aztán a többi, a gazdasági, ideológiai rész, a pártmunka is. De azért lesz néhány megjegyzésem hozzá, és talán nem veszik rossz néven az elvtársak, hogyha egy kicsit több lesz a megjegyzésem, hiszen két év alatt már összegyűlt. (Derültség, hangzavar.) Először is arról van szó, hogy annak ellenére, hogy lesz ötéves terv, és amiket Kádár elvtárs fejtegetett a gazdasági kérdésekről, én azt hiszem, hogy ennek a dokumentumnak — mert ez a politikai dokumentuma a kongresszusnak, ez a beszámolónak az irányelve — tartalmaznia kellene valami konkrétabbat gazdasági fejlődésünk irányába: a struktúrába [sic!]. Helyes-e az, amit mostanáig csináltunk három év óta a gazdasági struktúra változtatása tekintetében? Azon az alapon, hogy a KGST most már gyümölcsözően dolgozik, vagy nem. Legalább általánosság­ban, hogy milyen irányban akarjuk az ipart fejleszteni. Az ember végigmegy az országon — és most volt alkalmam nagy örömömre — az országban néhányszor végigmenni, látni, hogy bizonyos strukturális változás van a mezőgazdaságban. Sok a kukorica, kevesebb a búzatermő terület, ami önmagában persze nagyon jó, mert hiszen ez volt a vonalunk, ez gazdagít bennünket. Minket úgy neveznek a szovjet elvtársak is, mint a világ egyik legjobb kukoricatermesztő országát. Persze vannak változások, amiket én nem tudok csak úgy szemre megállapítani. Jó volna erről is mondani valamit, mert akkor mindjárt tudnák, hogy mi is a vonala az ötéves tervnek. Továbbá a propaganda számára volna nagyon fontos az, hogy valami konkrétabb erről ebben a dokumentumban legyen. Nagyon nehéz lesz az ötéves tervből magából mindent kihámozni az egyszerű propagandistának. Úgy­hogy még akkor is, ha bizonyos kérdéseket tömörítünk a gazdasági kérdésekből, mert ott jól specializálva vannak a dolgok, érdemes volna szűkíteni. A konkrétebb perspektívát megmutatni. Szeretnék néhány ilyen részletbemenő megjegyzést tenni, amiknek nemcsak szövegezési jelentőségük van, hanem nézetem szerint van más jelentősége is, elvi természetű talán, vagy mondjuk talán: politikai természetű. így pl. itt van az 5. oldalon a 7. 52 pontban ez a harmadik bekezdés az anyagban, amit úgy lehetne mondani, hogy az ellenforradalom nemzetközi jelentősége. Az van itt megfogal­mazva. És ez szerintem gyenge megfogalmazás. Ami úgy kezdődik, hogy „az ame­rikai monopoltőkések által vezetett agresszív, az emberiség békéjére törő, hidegháborút folytató nemzetközi reakció", és így tovább, ebben nincsen benne az: először, hogy Magyarországot le akarták igázni, hogy Magyarországra betörve, azaz kiszakítva — arról van szó, hogy ki akarták szakítani a szocialista táborból — szét akarták feszíteni a szocialista tábort és felgöngyölíteni, továbbá Magyarorszá­got nemcsak hadszíntérré akarták változtatni, hanem ugródeszkaként akarták felhasználni a Szovjetunió ellen és az egész szocialista tábor ellen. Mert ha ezt így mondanánk, akkor jobb lenne, mert logikusabb lenne a következő, nagyon jól megfo­galmazott fejezettel, illetve bekezdéssel, ahol az összegezése a dolognak megvan. Egy másik észrevétel: a 7. oldalon a második bekezdésben, ahol azt mondjuk, hogy az ellenforradalom okozta fertőzés az ideológiában és kultúrában volt a leg­119

Next

/
Oldalképek
Tartalom