A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A hároméves pártéletet helyesen tükrözi, a harcokat helyesen rögzíti, és a következtetések is helyesek, igazak. Nekem is az a véleményem, hogy ennek a VII. kongresszusnak kellene egy vezető motívum, az, ami az egésznek ad egy mozgalmi, harci, propagandisztikus jelleget. Az pedig az, amit Cservenka elvtársnő is elmon­dott, és amit Szurdi elvtárs is elmondott, úgy látom, hogy az eredmények ezt lehetővé teszik, felépítjük a szocializmust az ötéves tervben. A kongresszus ennek a jegyében legyen megtartva. A tézisek utolsó bekezdése, 44 amely összefoglalja a mondanivalónkat, talán a legszegényebb rész. Javaslom, hogy többet mondjunk, az legyen mozgósító, és azt mondjuk meg, hogy felépítjük a következő ötéves tervben, a kongresszus határoza­ta alapján, a tagság közreműködésével, a munkásosztály vezetésével a szocializ­must. Erre kell mozgósítani az egész dolgozó népet. Ez így csokorba nincs kötve, bár az egész anyag ezt mondja, ezt szolgálja, és efelé akar mutatni. Nem tudom, helyes tárgyalási mód-e, de nem tudom másként megoldani, hogy megmondjam, egy-két fejezettel kapcsolatban stiláris véleményem van, ami esetleg több is mint stiláris. Egészen rövid leszek, csak néhány pontban. Talán jobb lett volna írásban adni a szövegező bizottságnak. A 7. oldalon, ahol azt mondjuk a második bekezdés utolsó sorában, hogy „le­leplezte, megcáfolta az ellenforradalmi eszmék népellenes tartalmát". 45 Nem cá­foltuk meg az ellenforradalmi eszmék népellenes tartalmát, hanem bebizonyítottuk. Itt meg azt mondjuk, hogy megcáfoltuk, mert előzőleg mást is mondunk, és arra illik a megcáfolás. Csak szövegezési probléma nyilván. A 14. oldalon találkozunk ezzel a „szektáns" 46 szóval. Nehéz ehelyett jobbat találni a pártéletben, vagy mást mondani, egyrészt rosszul is írjuk, a szektáns szó, hajói tudom a hajózásnak iránymeghatározó eszköze, 47 egy módszer [sic!]. Major elvtárs egyszer már megtanított bennünket, hogy szektáns... Tehát vagy hagyjuk ki — ez egy osztó műszer, lényegében ebből indul ki maga a szó is —, vagy keres­sünk ehelyett más szót... KÁDÁR elvtárs: Már megegyeztünk, hogy minden hibát a leírókra fogunk... (Derültség.) DABRONAKI elvtárs: Egyébként van benne, ami nyilván gépeléssel függ össze. Erezni a szövegből, hogy mást akart mondani. A 16. oldal foglalkozik az ifjúság szerepével. 48 Azt mondjuk, hogy mindeneke­lőtt a nacionalizmussal szemben neveljük a gyerekeinket. Talán ide jobb lenne egy kötőszóval odaírni a sovinizmust is, a mi ifjúságunk részére így érthető ez a burzso­á nacionalizmus legjobban, így tudjuk legjobban megértetni velük, hogyha ezt is még oda betesszük, és helyes volna egy olyan dolgot is lerögzíteni, hogy a nyugat­nak az elvtelen majmolásával szemben és a cinizmus leküzdésével szemben [sic!] is neveljük az ifjúságot, ez még nem a múlt, ez még ma probléma, és ezzel talán kerekebb lenne az ifjúság felé a mondanivalónk. A 18. oldalon azt mondjuk, amikor rögzítjük azt, hogy a dolgozó nép miért állt mellénk a nehéz időkben, és miért fogadta el a pártnak a vezetését, s azt mondjuk, hogy a proletár internacionalizmus eszméjét elfogadta. Azért talán kellene monda­ni valamit — szerintem — az olyan dolgozó réteg felé, amely nem eléggé követ bennünket abban, hogy pártdiktatúra van, de szereti a békés gazdálkodást. Egy kicsit meg kellene mutatni, hogy az ellenforradalom elhozta a háborút hazánk küszöbére, s egy nagy tömeg azért állt mellénk, mert már unta a gyaloglást, mert már dolgozni szeretett volna. Ez egy nagyobb tömeg. így ez többet mond. Ezzel 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom