A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A hároméves pártéletet helyesen tükrözi, a harcokat helyesen rögzíti, és a következtetések is helyesek, igazak. Nekem is az a véleményem, hogy ennek a VII. kongresszusnak kellene egy vezető motívum, az, ami az egésznek ad egy mozgalmi, harci, propagandisztikus jelleget. Az pedig az, amit Cservenka elvtársnő is elmondott, és amit Szurdi elvtárs is elmondott, úgy látom, hogy az eredmények ezt lehetővé teszik, felépítjük a szocializmust az ötéves tervben. A kongresszus ennek a jegyében legyen megtartva. A tézisek utolsó bekezdése,

44 amely összefoglalja a mondanivalónkat, talán a legszegényebb rész. Javaslom, hogy többet mondjunk, az legyen mozgósító, és azt mondjuk meg, hogy felépítjük a következő ötéves tervben, a kongresszus határozata alapján, a tagság közreműködésével, a munkásosztály vezetésével a szocializmust. Erre kell mozgósítani az egész dolgozó népet. Ez így csokorba nincs kötve, bár az egész anyag ezt mondja, ezt szolgálja, és efelé akar mutatni. Nem tudom, helyes tárgyalási mód-e, de nem tudom másként megoldani, hogy megmondjam, egy-két fejezettel kapcsolatban stiláris véleményem van, ami esetleg több is mint stiláris. Egészen rövid leszek, csak néhány pontban. Talán jobb lett volna írásban adni a szövegező bizottságnak. A 7. oldalon, ahol azt mondjuk a második bekezdés utolsó sorában, hogy „leleplezte, megcáfolta az ellenforradalmi eszmék népellenes tartalmát".

45 Nem cáfoltuk meg az ellenforradalmi eszmék népellenes tartalmát, hanem bebizonyítottuk. Itt meg azt mondjuk, hogy megcáfoltuk, mert előzőleg mást is mondunk, és arra illik a megcáfolás. Csak szövegezési probléma nyilván. A 14. oldalon találkozunk ezzel a „szektáns"

46 szóval. Nehéz ehelyett jobbat találni a pártéletben, vagy mást mondani, egyrészt rosszul is írjuk, a szektáns szó, hajói tudom a hajózásnak iránymeghatározó eszköze,

47 egy módszer [sic!]. Major elvtárs egyszer már megtanított bennünket, hogy szektáns... Tehát vagy hagyjuk ki — ez egy osztó műszer, lényegében ebből indul ki maga a szó is —, vagy keressünk ehelyett más szót... KÁDÁR elvtárs: Már megegyeztünk, hogy minden hibát a leírókra fogunk... (Derültség.) DABRONAKI elvtárs: Egyébként van benne, ami nyilván gépeléssel függ össze. Erezni a szövegből, hogy mást akart mondani. A 16. oldal foglalkozik az ifjúság szerepével.

48 Azt mondjuk, hogy mindenekelőtt a nacionalizmussal szemben neveljük a gyerekeinket. Talán ide jobb lenne egy kötőszóval odaírni a sovinizmust is, a mi ifjúságunk részére így érthető ez a burzsoá nacionalizmus legjobban, így tudjuk legjobban megértetni velük, hogyha ezt is még oda betesszük, és helyes volna egy olyan dolgot is lerögzíteni, hogy a nyugatnak az elvtelen majmolásával szemben és a cinizmus leküzdésével szemben [sic!] is neveljük az ifjúságot, ez még nem a múlt, ez még ma probléma, és ezzel talán kerekebb lenne az ifjúság felé a mondanivalónk. A 18. oldalon azt mondjuk, amikor rögzítjük azt, hogy a dolgozó nép miért állt mellénk a nehéz időkben, és miért fogadta el a pártnak a vezetését, s azt mondjuk, hogy a proletár internacionalizmus eszméjét elfogadta. Azért talán kellene mondani valamit — szerintem — az olyan dolgozó réteg felé, amely nem eléggé követ bennünket abban, hogy pártdiktatúra van, de szereti a békés gazdálkodást. Egy kicsit meg kellene mutatni, hogy az ellenforradalom elhozta a háborút hazánk küszöbére, s egy nagy tömeg azért állt mellénk, mert már unta a gyaloglást, mert már dolgozni szeretett volna. Ez egy nagyobb tömeg. így ez többet mond. Ezzel 117