A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

emelni. Konkrétan ezt a célt is tűzzük ki, ne csak a reáljövedelem növekedésének a mértékét, az életszínvonal-fejezettel kapcsolatban. A 30. oldalon: Ez a kulturális rész befejezése. Én azt hiszem, hogy félreértésekre adhat okot a fogalmazás. Az első a 29. pont. Az első bekezdés utolsó mondata úgy határozza meg a tennivalókat, hogy a kulturális intézményeink fordítsák figyelmüket a társadalom vezető osztályára, a munkásosztályra. Javítsák az üzemek, munkáslakta telepek, munkásszállások kulturális ellátottságát. A következő bekezdés pedig az ismeretterjesztés, a film, a könyvtár és más népművelési intézmények feladatává teszi, hogy segítsék a dolgozó parasztság látókörének szélesítését. Azt hiszem, nem lehet ezeknek a kulturális intézményeknek a feladatait így elosztani, hogy a kulturális intézmények a munkásosztály felé adjanak segítséget, a film, a könyvtár, az ismeretterjesztés pedig a dolgozó parasztság felé. Azt hiszem, elvtársak, érdemes ezt a fejezetet stilárisan is átnézni egy kissé, mert ezeket a kifejezéseket, mint kulturális ízlés, kulturális selejt, kulturális ellátás talán pontosabb, idevalóbb kifejezéseket lehet találni. A 34. oldalon az utolsó sorban,

40 ahol a revizionistákról is szólnak a tézisek, megállapítja az anyag, hogy a revizionizmus ebben a harcban súlyos ideológiai és politikai harcot

41 szenvedett és elszigetelődött. Egyetlen marxista-leninista párt, sőt a pártok egyetlen jelentősebb csoportja sem támogatja. Ezt világosabbá kell tenni. Nem világos ez a fogalmazás. Pártokon belüli csoportokról van szó, vagy általános esetről van szó. DABRONAKI GYULA

42 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Először szeretnék hozzászólni a Szervezeti Szabályzatnak két pontjához. A 15. pontban, úgy érzem, van egy ellentmondás, amikor azt mondjuk, hogy a kizárt párttag megtarthatja a tagsági könyvét, részt vehet az alapszervezet taggyűlésén, majd lejjebb azt mondjuk, hogy minden pártbüntetés addig érvényes, míg a felsőbb szerv a döntést meg nem változtatja. Ebben az esetben a legnagyobb pártbüntetés nem érvényes, mert ha fellebbez egy fél évig egy kizárt párttag, könyvvel a zsebében mehet különféle helyre, állásba, mindenhová, mert az alapszerv döntése csak akkor érvényes, ha valahol felső fokon, a felsőbb szerv jóváhagyja. Ha azt akarja a javaslat elérni, hogy a párttagságnak a legfontosabb tényezőjét védjük, akkor el lehetne fogadni, de ez a mondat, amely nem volt eddig a Szervezeti Szabályzatban, ezt vitássá és logikailag nem teszi egész világossá. A másik a 32. pont,

43 amely azt mondja, az eddigi kooptálási jog az ne a 15%, hanem 30% legyen a kongresszus, ill. a Központi Bizottságnak. Én nem tudom, indokolt-e ilyen nagymértékben felemelni ezt a lehetőséget. Az eddigi pártélet nem teszi ezt szerintem szükségessé. Nem kell adni magunk felé, ill. a jövő Központi Bizottság elé olyan nagy jogot, lehetőséget, hogy 30%-ban kooptálhasson, vagy mozgathasson. Az külön kérdés, hogy miért, ugyanakkor megnehezíteni, vagy egyetlen kooptálás miatt összehívni országos pártértekezletet, nem lenne helyes. Vagy meg kell ilyen esetben várni egy országos pártértekezletet, vagy pedig emiatt össze kellene hívni. Én javaslom, hogy maradjon meg a Központi Bizottság további jogkörében. így volt, mondjuk az eddigi szabályzatban, és hagyjuk meg a 15%-ot, mert azt nemigen léptük túl az elmúlt tizenöt év alatt a pártélet keretein belül, nem látom annak indokoltságát, hogy 30%-ra felemeljük. Ez volt a könnyebb probléma. Nehezebb hozzászólni a kongresszusi irányelvekhez. Nehezebb azért, mert nagyon jónak és szépnek tartom. 116