A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

politikájának elsődlegessége, azért nem ártana itt aláhúzni, hogy a párt helyes politikája mellett ez a három kérdés nagyon fontos erőforrása a pártnak. Egy kicsit elszigetelt, egyedülálló, és csak úgy látszik, hogy ez a három dolog az a nagy erőforrás, holott a párt helyes politikája nagyon fontos kérdés. Ha az önállóságnál a pártmunka stílusa van kifejtve, itt én egy dologgal megtoldanám. Van ilyen gyakorlati probléma. Talán egy mondattal meg kellene mondani, hogy az alsóbb szerv, szóval pártszervezetek önállósága, pártmunkások önállósága nem jelenthet lemondást a rendszeres ellenőrzésről és az alsóbb szervek rendszeres segítéséről. Ilyeneket a pártszervezetekben, a pártéletben elég gyakran találunk. Ezért egy mondattal utalni kellene rá. Lehet, hogy nem fér bele, vagy sokkal magasabb szinten vannak ezek a tézisek, de gyakorlati problémák feltétlenül jelentkeznek. Azt hiszem, hogy jobban alá kellene nekünk húzni a tömegkapcsolatoknál az elbizakodottság veszélyét, amit Kádár elvtárs a pártértekezlet beszámolóján nagyon szépen kifejtett. Ma sokkal aktuálisabb az elbizakodottság elleni harc, mint akkor volt. Nagy sikerek vannak politikai, gazdasági téren, a kulturális fronton. A nemzetközi szocialista tábornak az egysége, óriási sikere az építésben, a kommunizmus, a szocializmus építésében, a békéért folytatott harcban. Azt hiszem, hogy nagyon jó lenne erről sokkal határozottabban, élesebben szólni egyrészt, másrészt kimondani azt a lenini tanítást a tézisekben, hogy a tömegekkel való kapcsolatnak a kérdése az nem egyszer s mindenkorra adott valami, hanem azt minden nap újítani kell. Minden nap meg kell győzni a dolgozó tömegeket a párt politikájáról. A másik ilyen kérdés a szakszervezetek helyzete. Én egy kicsit az ott dolgozó kommunistákon keresztül nézem a szakszervezetnek a helyzetét, és nem ilyen kategorikusan mondanám ki, hogy mi van a szakszervezetben, hanem hog^y a párt vezetését elfogadja a szakszervezet. Nem tudom pontosan, hogy van írva. Én azért csak odatenném, hogy a párt helyes politikája alapján. A szakszervezetben dolgozó sok tízezer kommunistának a felvilágosító, meggyőző munkája során a párt vezetése sokkal jobban érvényesül a szakszervezetben, mint bármikor. Ne csak mint teljesen különálló szervezet, mert itt is mindig az van, hogy veszély van, és kezd jelentkezni, hogy nem a kommunistákon keresztül nézzük a szakszervezetet, hanem általában, ami kis parancsolgatáshoz, utasítgatáshoz és egyebekhez vezet. Másrészt legalább egy mondattal a szakszervezet belső demokráciájának fejlődéséről kellene egy pár szót mondani, és feladatként szabni, hogy ezen a téren további lépéseket kell tenni. A KISZ-szel kapcsolatban is van egy megjegyzésem. Ki van adva a KISZ-nek az ifjúság nevelése, a nacionalizmus felszámolása az ifjúság nézeteiben. Én ezzel egyetértek. De valahogy úgy kellene mondani, hogy a KISZ-nek ebben van a legnagyobb feladata, mert ha csak úgy mondjuk, hogy a KISZ nevelje át a fiatalságot, akkor ezzel felmentjük az állami intézményeket, társadalmi szerveket, kommunistákat az ifjúság nevelésének felelőssége alól. Csak egy mondattal - a legfőbb feladata ez, de ne kizárólag a KISZ-re bízzuk ezt a feladatot. Ez szerintem fogalmazási probléma. A második fejezethez volna egy-két apró megjegyzésem; ott van szó az iparnak a struktúrájáról, hogy további lépéseket teszünk a helyes irányban való további megváltoztatására. (Közbeszólás: harmadik fejezet.) Igen, harmadik fejezet. Vagy talán azt egy mondattal megemlíteném, hogy az évszázadok óta nem a legjobb irányban kialakult struktúra. Ez egy régi probléma. Arra emlékeztessünk, hogy ezt nem három vagy négy év alatt rontottuk el. Másrészt az évszázados problémák 113