A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megoldásához bizonyos türelmet is kérünk, mert nem lehet két-három év alatt megváltoztatni a dolgot. Ez hosszú évek feladata. A 20/a pontnál meg az van: „Magyarországon, a magyar népgazdaságban döntő tényező a fejlődésben az ipar fejlesztése."

35 És azt hiszem, ide kell még enni, hogy a szocialista országokban, és így Magyarországon is döntő tényező a népgazdaság fejlesztésében az ipar fejlődése. Mert így úgy néz ki, hogy Magyarországon igen, de nem biztos, hogy más népi demokráciákra vonatkozik-e ez. A mezőgazdasági részhez: Úgy van leírva, hogy két-három év alatt befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

36 Talán jobb lenne az, hogy célul tűzzük ki. Én egy picivel enyhébb megfogalmazást javaslok. Ez így nagyon kategorikus valami, hogy három év, és be van fejezve. Akkor megkérdezhetik nyugodtan, hogy hol van az önkéntesség. Ilyen apróbb dolgokba ne engedjünk ilyen támadási felületet. Szerintem, ha úgy írjuk, hogy célul tűzzük ki, vagy ez az elképzelés, talán megindokoljuk, hogy a parasztság öntudata, a sok traktor stb. alapján, akkor nem lesz bántó éppen azoknak a rétegeknek, akik nem érzik még ilyen világosan, vagy nem látják ezt a kérdést. Ami a tudósokat illeti:

37 Itt is egy mondatot talán be kellene venni, hogy szenteljenek több figyelmet az élettel való kapcsolatra. Éppen ez a baj nálunk. Ez benne van egy kicsit az anyagban. Arra gondolok, hogy a gyakorlat során kialakult módszereknek a tudományos elemzését ne nagyon hanyagoljuk el. A legtöbb tudós bent ül az irodájában, és nem mindig van megfelelő kapcsolata az élettel. Nagyszerű dolgokat találnak ki, de amit az élet kialakít, sok gyakorlati tapasztalat, a mindennapi élet során, nagyszerű következtetéseket lehet éppen elméleti téren levonni. Na most még két megjegyzésem lenne, aztán befejezem. Nem tudom, volna-e rá lehetőség, azt hiszem, hogy volna. A munkásosztály felelősségét, nagyobb felelősségét az egész szocializmus építése iránt mondjuk ki ebben a tézisekben [sic!]. Vagy talán nem is csak általában, hanem bizonyos területek; a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ötéves terv, az ifjúság nevelése és egy sor területen a legfontosabb kérdésekben. Azt hiszem, lehetne erről beszélni, mert most a munkásosztály hozzáállása a dolgokhoz, ahogy látszik, az, hogy ő nagyobb energiával akarja a részét kivenni a szocializmus építéséből. Ez egy kicsit mindig a munka frontján jelentkezik. A munkásosztálynak politikai érettsége, politikai fejlődése, az egész hozzáállása a párt politikájához, a párthoz az olyan, hogy a kongresszus felléphet ilyen igénnyel a munkásosztály tevőleges részvétele iránt. Végezetül, én is hiányolom azt, amit Cservenka elvtársnő elmondott, hogy a pártéletnek az ún. szakkérdéseivel nem nagyon foglalkozik a beszámoló, illetve tézisek. Ilyen a bírálat, önbírálat, a pártoktatás helyzete, a kádermunka, és van egynéhány nagyon fontos jelenség a pártban, amiről kellene beszélni. Nem akarom ezeket a kérdéseket részletezni, de azt hiszem, hogy a pártmunkásokat, pártaktivistákat ilyen hiányérzet fogja meg, ha ezzel a dologgal találkoznak. Egészében véve a tézisekkel egyetértek, elfogadom, és javaslom, hogy az elhangzottakat, amennyiben indokolt, vegyék figyelembe az elvtársak. SZURDI ISTVÁN elvtárs: Elvtársak! A kongresszusi irányelveket, és a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó előterjesztést magam részéről jónak tartom, tartalmilag is, és szervezetileg is egyetértek azzal. Valóban én is gondolkoztam azon, hogy milyen következtetést lehet levonni a kongresszusi irányelvek elolvasása után a VII. kongresszus jellegét illetően. Az irányelvek elolvasá114