A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nem elég egészségesen használjuk ezt a mozgatóerőt, amelyek azt bizonyítják, hogy bizony visszaélnek, és nem lépünk fel ezekkel szemben, nem hivatkozunk arra, hogy azért kommunistáknál, a pártvezetés elég józan ahhoz, hogy megkívánjon

32 nem tudom én milyen áldozatokat, de igenis megkívánhat bizonyos olyan magatartást, amely nem mindenkor csak az anyagi érdekeltséget tartja szem előtt, hanem bizonyos politikai meglátásokat is igényel, mivel kommunista vezetőkről, akár gazdasági, akár pártpolitikai vezetőkről van szó. Én ezeket gondoltam elmondani, az egyéb előterjesztéssel, Szervezeti Szabályzat és a többiekkel én egyetértek. KISS DEZSŐ elvtárs: Elvtársak, Sági elvtárssal közösen vonultunk rejtekhelyre felkészülni az anyagra. Mindjárt meg is állapodtunk, hogy nagyon nehéz ezekhez a tézisekhez hozzászólni. Egyrészt azért, mert első látásra túl általános. Ha meg az ember alaposabban tanulmányozza, akkor rájön, hogy rendkívül tömött anyag. Mivel nagyon gondos munka, széleskörű munka előzte meg a tézisek elkészítését, aztán nem tudni egészen, hogy mi fog még hozzájönni, hogy ez milyen lesz, amit még ráraknak, mert a tézisek alkalmat adnak arra, hogy nagyon sok problémát vessenek fel, azért nagyon nehéz a hozzászólóknak a helyzete. Szabad legyen megmondani, hogy — bár mi nem fogalmaztunk ilyen élesen, mint Cservenka elvtársnő, de — volt ilyen érzés bennünk, hogy eléggé problémamentesnek látszanak a tézisek. Ez azért fontos, mert a kongresszusnak egy dologban feltétlen példát kell mutatni, hogy amikor nagy sikerek, nagy eredmények vannak, akkor is kell a bírálatra és az önbírálatra példát mutatni. Úgy kell felvetni a kérdéseket, úgy kell odatálalni a pártmunkások elé, hogy az tényleg a leglényegesebb kérdéseknek a nagyon őszinte, nagyon alapos megvitatásával, egy ilyen kritikai légkör kialakításával is elérjük a párt erősítését. Nem önmagáért felvetett hibákról beszélek, vagy felületes dologról, hogy csak kritizáljunk, hanem azért, hogy [a] legégetőbb dolgok helyes megvilágításával, tisztába tevésével tudjuk a párt egységét erősíteni, a tömegkapcsolatot és így tovább. Talán szabad lesz egy példát elmondani. A budapesti elvtársak jobban ismerik a dolgot, és Münnich elvtárs is. Amikor 57-ben volt a csepeli pártértekezlet,

33 az egy nagyon viharos valami volt. De ténylegesen felszínre kerültek az összes vitás, égető, lényeges kérdések, és azután a pártszervezet egysége nagyon megerősödött. Ez az egyik megjegyzésem. A másik, hogy én nagyon egyetértek, Sági elvtárs is egyetért. Azért hangsúlyozom, hogy mind a ketten, mert munkamegosztást csináltunk. O fog szólni az ötéves tervhez, én meg ehhez a részhez. Nagyon egyetértünk azzal, hogy a kongresszus a VII. kongresszus

34 nevét fogja viselni. Én azt gondolom, hogy azért nagyon helyes ez, mert jobb, ha az egész dolgozó nép és a magyar munkásosztály a párt egészét látja, a párt negyvenéves történetét a sikereivel, a kudarcával együtt, és nem ahhoz köti, hogy 56 előtt volt egy rossz párt, 57 után egy jó párt, hanem az ellenforradalom és az egész negyvenéves harc nagy tanulságaként azt a következtetést vonja le, hogy párt nélkül meglenni nem lehet, és egyben az ő felelősségét is növeli a pártért. Én azt hiszem, hogy az első fejezet végén nem is ártana talán még következtetést a tézisek végén levonni, hogy ez az egész útja a pártnak, a párt történetének az a nagy tanulsága, hogy a munkásosztály céljait, az egész harcát az egész dolgozó nép elképzeléseit csak a párttal, a párt vezetésével tudja kivívni. Most egy-két kérdést konkrétan említek. Nekem nagyon tetszik a párt összetételének az elemzése, az a három erőforrása, ami meg van jelölve, de azért amellett, hogy az egész anyagon végigvonul a pártpolitika elsődlegessége, a párt helyes 112