A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

egyben arra is, hogy hát a problémákkal mi magunk szembenézünk akkor, amikor az egész nép szinte egyöntetűen, a becsületesekre gondolva dicséri a pártot. Vitathatatlan, amikor annyi pozitívumról számolhatunk be, mint amennyiről lehetőségünk van beszámolni, ezért lehetünk bátrabbak, és bizonyos problémákhoz bátrabban hozzányúlhatunk már itt az irányelveknél. Én egyetlen egyre szeretnék rámutatni: úgy érzem, hogy azzal, hogy a szocializmus felépítésének meggyorsítását akarjuk, és azzal, hogy az elmúlt időszakot elemezzük, rá kell jönnünk, hogy a pártmunkának és a vezetésünknek egyik hiányossága volt, hogy nem eléggé mutatkozott meg a gazdaság és a politika összekapcsolása, főleg középszinten, nem a felső vezetésre gondolok, és éppen ezért fel kellene vetnünk már talán itt, hogy törekednünk kell, következetesnek kell lennünk a gazdaság és a politika egységének szorosabbá tételére. Mire gondolok, hogy talán világosabb legyen. Arra, hogy ha a pártmunka oldaláról nézem a kérdést, meg kell mondani, hogy nem elég alaposan, nem elég mélyrehatóan foglalkoztunk elsősorban a budapesti — én a budapesti szinten mondhatom — gazdaság bizonyos kérdéseivel, egészen a Központi Bizottság márciusi határozatáig. És most, amikor iparkodunk foglalkozni, törekszünk, akkor is eléggé a felületen mozgunk, aminek megvannak a maga objektív és szubjektív okai. De ami feltétlenül felveti, hogy a probléma fennáll, hogy egyetemesebben kell foglalkozni a pártmunkásoknak a gazdasági kérdésekkel, hogy mélyrehatóbban kell elemezni, hogy ne utólagosan szignáljunk csak dolgokat, mint hát különböző gazdasági problémák jelentkeznek, hanem menetközben talán már korábban tudjuk figyelmeztetni a pártot, és ugyanakkor a másik oldalról nézve a gazdaságvezetés részéről is megmutatkozik ez a probléma, hogy nem eléggé kapcsolódik a politikai kérdésekhez. Egyetlen egy dolgot kiragadnék, ezt pontosan végig lehet vezetni és meg lehet mutatni a termelői árrendszer bevezetésénél. Ha a politikai oldalát is néznék a gazdaságvezetők, vajon kialakulhatott volna-e az a helyzet, amely kialakult. Vagy ha megnézzük, mennyire érvényesül még mindig a tárcasovinizmus, amelyik világosan megmutatta azt, hogy a politikai oldalát a kérdéseknek kevésbé nézik. Vagy a nyereségrészesedés, mely az igazgatóknak a harca, hogy a politikai kérdéseket félrenyomják, és csak azt nézik, hogy a nyereségrészesedés nagy legyen, hogy a munkások meg legyenek elégedve, hogy a munkások előtt az ő népszerűségük megmaradjon, erősödjön. Hajlandók elnézni azt, és nemigen találkoztam olyan igazgatóval pl., amelyik komolyan harcolt volna, hogy megkeresse a maga területén a szekrénypénzeket.

31 Hát ha nem is teljes megszüntetését, mert saját erejéből erre nem képes, de bizonyos mérvű csökkentését. Nekünk szembe kell nézni, hogy pillanatnyilag kialakult az a helyzet, hogy nagyon komoly szekrénypénzek vannak — legalábbis azokban az üzemekben, ahol én jártam —, személyes tapasztalatom alapján igen sok ilyen dolog van, és nagyon sok olyan tényező mutatkozik még, amely azt mutatja, hogy politikai kérdések eléggé elszakítva mutatkoznak meg kommunista gazdasági vezetőknél, és eléggé elszakadva mutatkoznak meg a gazdasági kérdések pártpolitikát vivő pártmunkásoknál. Ehhez kapcsolódhatna talán az, hogy meg kellene néznünk, és lehet, hogy szóvá kellene tennünk, hogy olykor az anyagi érdekeltség elvét talán túlhangsúlyozzuk. Szükség van rá, hát gondolom, hogy az elméleti felkészültségem annyira megvan, hogy meg tudjam állapítani, igenis a szocializmus építésének során az anyagi érdekeltség elve az egyik mozgatóerő, melyet a párt nem adhat ki a kezéből, s nyilván fel kell használni. De az élet különböző területén találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek azt mutatják, hogy már olykor 111