A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

választhassanak be a fegyelmi bizottságokba, ezzel az aktivisták, pártfunkcionáriusok körét némiképpen szélesítik. Ismeretes az elvtársak előtt, hogy vannak olyan emberek, akik koruk miatt, vagy más miatt, mindennapi operatív munkára nem alkalmasak, viszont egyéb olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, ami miatt fegyelmi munkára meg nagyon is alkalmasak, nagy élettapasztalatuk van, elvhűek, védik a pártot és így tovább. Itt van javaslat arra, hogy nem háromszáz vagy több párttag esetén, hanem kétszáz vagy több párttag esetén legyenek pártbizottságok az üzemekben,

24 ez különösebb indokolást nem kíván, ez összefügg azzal a változással, ami adódik abból, hogy a pártnak nem 850 000 tagja van, hanem 420 000 vagy 425 000 - ez, azt hiszem, bővebb indokolást nem kíván. Ugyanígy változik az a másik szám, hogy ahol kettőszáznál kevesebb, nem háromszáznál kevesebb, párttag van ugyan, de több alapszervezet, ott pártvezetőséget választanak. Van egy olyan javaslat, hogy az alapszervezet ne csak titkárt, hanem titkárhelyettest is választhasson.

25 A tapasztalat szerint erre szükség van, mert eddig a Szervezeti Szabályzat ilyent nem ismer, de a pártszervezetek igen is ismertek, mert kineveztek maguknak nagyon gyakran és kell is: szabadságon van, beteg, külföldön van és így tovább, lassan olyan helyzet van, hogy egy embert egy évben legalább négy hónapig helyettesíteni kell valakinek. Ez helyes és logikus, már az életben részben meg is valósult. Végül van egy javaslat, hogy a tagdíjfizetésnél még egy kategóriát iktassunk be, ez az 5000 Ft-nál nagyobb keresettel rendelkező emberek, és 160 Ft legyen a tagdíjuk. Ez helyes és indokolt. Jelenleg olyan a gyakorlat, hogy a párttagoknál inkább a kisebb keresetű emberek fizetnek valamivel több tagdíjat, mint ami elő volna írva, mint a nagyobb keresetűek. Ezen mi nem tudunk változtatni így egycsapásra, de indokoltnak látszik még egy ilyen kategória bevezetése. Felmerült olyasmi, hogy vezessünk be százalékrendszert, hogy ebben az utolsó kategóriában ne meghatározott összeget, hanem százalékban, a kereset valamilyen százalékát fizessék. Mi nem helyeseljük a Politikai Bizottságban ezt a megoldást. Az az indokunk, hogy általában a tagdíjfizetési helyzet politikailag rendkívül egészséges. A tagdíjfizetés az olyan szinten van, hogy azt már nagyon nehéz is magasabb szintre vinni, 96-97-98%, ezek olyanok, hogy már az, aki nem fizeti a tagdíjat, annyi van a kórházban, meg szabadságon, meg katona és így tovább. Nagyon jó a tagdíjfizetési morál. Ilyen helyzetben nincs okunk arra, nem volna helyes, hogy bizonyos embereket, azért akik általában nem a legrosszabb emberek — mert ilyen nagyobb jövedelemmel vagy valamilyen élenjáró munkás, vagy vezető funkcionárius, nem miniszter, hanem igazgató, vagy más ember is rendelkezik —, mi értelme van, hogy ezeket minden hónapban gyóntassuk, hogy hogy volt, meg mennyi volt, mi a fizetése, meg leszázalékolni, nem ad ez a pártnak annyit, hogy ilyesmivel érdemes volna foglalkozni. Mindig ilyen tusa, viaskodás, lelki harc, család, mit tudom én - szóval nincsen értelme. Van a tagdíjfizetési norma, mindenki fizesse meg az előírt tagdíjat. A határozati javaslatban kérjük bizonyos kérdésekben a Központi Bizottság jóváhagyását a már megtett intézkedéshez. Ezeknek a jóváhagyásoknak nagy elvi jelentőségük van. A mi pártunk Szervezeti Szabályzata és törvénye szerint azt, hogy a párttagság milyen képviseletet kap a kongresszuson, azt mindenkor a Központi Bizottság határozza meg. Nekünk bizonyos előkészítési dolgok miatt ki kellett küldeni egy eligazítást, hogy miként és hogyan készüljenek a pártszervezetek mindenekelőtt a saját taggyűléseikre és értekezleteikre, de ott már meg kellett mondani, hogy milyen kongresszusi küldöttet ajánlunk. Ez azonban a Központi 106