A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tárgyalnunk a kongresszuson és állást foglalnunk, amelyekkel, ha tetszik nekünk, ha nem, az egész világ foglalkozik. A mi álláspontunk nem titkos álláspont, és semmi bajunk nem történik abból, ha széles körben, pártonkívüliek is tudják, hogy milyen kérdések képezik a mi kongresszusunk politikai alapjait. Ezért ajánljuk, hogy publikáljuk a kongresszus előtt két hónappal. Ajánljuk itt, hogy bizonyos pártfunkcionárius körnek küldjük meg most, ha a vita alapján a szöveg véglegesen megvan, reméljük, hogy pár napon belül, három-négy napon belül már végleges szöveggel rendelkezünk, küldjük meg. Az az elképzelés, hogy ezeknek a pártfunkcionárius elvtársaknak legyen a kezében, és ők értelemszerűen használják fel a párton belül nyugodtan. El lehet képzelni, hogy megkapja az a járási titkár, és a járási bizottság tagjainak odaadja elolvasni, vagy meg is beszéli velük, azután összehívja az alapszervi titkárokat, akik készülnek a saját taggyűlésükre, azokkal is megbeszéli, vagy tájékoztatja, vagy orientálja őket ezekről a kérdésekről. Tehát párton belüli felhasználásra most, de nem szűk értelemben, hogy csak azoknak kell a páncélszekrényében tartani, akiknek adtuk, hanem ők a maguk munkájában hasznosítsák. így akarunk bizonyos segítséget nyújtani a párt középfokú szerveinek is, hogy felkészíthessék az alapszervi vezetőségválasztó üléseket, és a saját konferenciájukat megfelelően készíthessék fel. Ez az elképzelés. Ami itt nincs megírva, megemlítem. Az az elképzelésünk, hogy ugyanezt az okmányt a publikálással egy időben, tehát szeptember második felében, szeptember végéig bezárólag, lefordíttatjuk egy néhány nyelvre, és megküldjük azoknak a testvárpártoknak is, akiket meghívunk a kongresszusra, hogy álljon a rendelkezésükre, és legalább már két hónappal előbb tudják, hogy mi mivel akarunk ott foglalkozni, és ők is a maguk részéről jobban hozzá tudnak szólni. A Szervezeti Szabályzat módosításáról. Ez az első bevezetés, úgy hiszem, nem kíván további indokolást, mégis egy-két javaslatot megemlítenék. Miért ajánljuk a pártbizottságok, revíziós bizottságok létszámának növelését?

22 A következőkből indulunk ki: Amikor a pártértekezletre készültünk, akkor a párt tagjainak a száma talán egy negyedével kevesebb volt, mint most, körülbelül. Tehát a párt azóta növekedett. Azután felmerült már akkor, hogy legyenek ezek a bizottságok szélesek, mert a nemzetközi gyakorlat szerint is, és a saját pártunk hagyományában is a bizottságoknak nagyobb létszáma volt, mint most a három év alatt. De mi már akkor erről beszéltünk, és azt mondtuk, hogy nem sürgős, mert hiszen részben a káderek is újak—ez 57 nyarán volt —, a kongresszuson ez logikus és helyes is lesz. Tehát ez nem új kérdés, ajánljuk, hogy bővítsük ki a pártbizottságokat. Egyébként ez összefügg egy kicsit a káderelképzelésekkel is. A Politikai Bizottságban néhány szót már váltottunk róla. Azt gondoljuk, hogy a funkcionáriusaink zöme, akik ma dolgoznak és viszik a pártügyeket, beváltak. A helyes káderpolitika az lenne, hogy csak elkerülhetetlenül szükséges esetben változtassanak, cseréljenek — persze nem tömegesen —, az alapszervi vezetőségekre gondolunk, ahol áthelyezés, más munkakör, meg nem tudom én mi, kongresszustól kongresszusig, meg a választás időszaka alatt a harmadát ki szokta cserélni a pártvezetőség, néhol a felét. De már járási szinten vagy kerületi szinten, városi szinten, megyei szinten ne sok embert csereberéigessünk. Ne ilyen álláspontot képviseljünk, hanem fordítva: bővítjük a létszámot is, hogy bekerülhessenek a vezetésbe olyan emberek, akik már a hároméves munkájuk alapján nyilván odavalók. Ez a káderelképzeléssel is összefügg, hogy mi bizonyos bővítést ajánlunk. A fegyelmi bizottságok tagjainál,

23 azt hiszem, a dolog világos, módot akarunk adni arra, hogy nem pártbizottsági tagokat is 105