A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vidék városaira is. Azonkívül nem akarjuk most a pártszervezeteket ezzel terhelni, mert azért ez bizonyos munkát ad, leköti az embereket. Azt gondoltuk, hogy a Központi Bizottság hoz egy döntést ebben a dologban,

20 megszabja majd a határidőt, hogy mikor kell ezt bevezetni, és a kongresszus után majd a vidéki pártszervezetek bevezetik. A másik kérdés: felmerült, hogy növeljük a minisztériumok pártszervezeteinek befolyását a minisztérium ügyeire, és tekintélyét is növelni kell. Ez részben a saját tapasztalatunk, hogy egy sor minisztériumban bizony nincs elég tekintélyük és nincs elég befolyásuk. Részben nemzetközi tapasztalat, mások is foglalkoznak ezzel. Nagyon határozott formában a román testvérpárt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Arra gondolunk, hogy valami módon, legalábbis a minisztériumoknál, főhatóságoknál dolgozó felső pártvezetőségnek módot kell adni arra, hogy a nűnisztérium munkájába is beleszóljon, valamilyen értelmes és körülírt módon és formában, mert a minisztériumi egyszemélyi vezetést fenn kell tartani. Ügy gondoltuk, hogy ezt szintén nem vesszük szervezeti szabályzatba, mert még egy kellően ki nem tapasztalt dologról van szó, de a kérdés olyan, hogy célszerű erősíteni a pártszervezetek tekintélyét és befolyását, és kidolgozunk egy megfelelő javaslatot a Központi Bizottság számára, és idehozzuk. Ez egy határozat, és azt végrehajtjuk. Egyelőre még nem kell ezt sem a szervezeti szabályzatba bedolgozni. Van egy harmadik kérdés: a kongresszus előkészítésének kezdeti stádiumában az volt a véleményünk — erről azt hiszem, itt is említést tettünk —, hogy a jelenlegi munkát az államhatalmi szervek vonalán, tehát Országgyűlés, tanács, az államigazgatás vonalán végig, továbbá a gazdasági vezetés munkáját, ha jól megnézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ezt még lehet javítani, s tovább kell fejleszteni, s ennek megfelelően ki is küldtünk egy megfelelő bizottságot, nem is mondom meg, kinek az elnökletével, melynek feladata volt, hogy hozza össze (már bólogat az Apró Antal) ezt az egész kérdést, vizsgálják, tanulmányozzák, dolgozzanak ki javaslatot, és vegyük bele a tézisekbe, és vigyük a kongresszus, meg a nép elé is, hogy ez is egy feladat; a gazdasági, kormányzati munkát javítsuk és fejleszszük. Ez az egyetlen albizottságunk, amelyikkel nem tudtuk tető alá hozni a munkát, meg kell őszintén mondani egyébként, hogy egy rendkívül bonyolult és nehéz kérdésről van szó, csak úgy táncolni össze-vissza nem lehet. A közigazgatás terén is vannak nehéz és különleges problémák, pl. 1300 községben van tsz, ott nyilván a tanács meg egyéb állami szervek feladata egész másképpen alakul, ahol tsz a község, mint ahol ilyesmi nincs. Azonkívül a gazdaságvezetésnél is, mert elhatározni, hogy átszervezünk, meg papíron lerajzolni, az tényleg egy félórai munka, vagy egy félnapi vita eredményeképpen megtehető, de hogy az jó legyen és hasznos legyen, azt meg kell egy kicsit közelebbről nézni. Azt határoztuk el, lemondunk arról, hogy nagy kérdésként a kongresszuson szerepeljen ez, vagy a tézisek között - egyébként mindenkinek a joga megmarad, hogy csak bírálja nyugodtan a gazdasági és egyéb vezetési munka hibáit. A kérdést viszont már a Politikai Bizottság megtárgyalta egyszer, további munka fog itt történni, és abban bízunk, hogy még az ősz folyamán megfelelő irányvonal itt is kialakul a tennivalókat illetően, de itt is azt az eljárást ajánljuk, hogy a Központi Bizottság hozzon határozatot, és esetleg azt belső határozatként fogjuk felhasználni a munkához. Olyasmiről is van itt szó, hogy egy gazdasági átszervezésnél a középfokú gazdasági szervekben dolgozók tízezrei vannak érintve. A végrehajtás meg évszámra megy, meg kell gondolni hogyan és miképpen bolygatjuk össze a jelenlegi vezetési szisz103