A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gondoltuk előre, hogy maguk az érdekeltek nem lesznek lelkesek. Kicsit úgy érzik, hogy feleslegessé váltak. Nincs erről szó. Az alapvető feladatot illetően ugyanúgy számba vannak véve, mint a többiek. Szerintünk szükséges volt ez a határozat, mert magunk találkoztunk ezekkel az elvtársakkal, és tényleg olyan fizikai állapotban voltak idős korban lévő emberek, akiknél lehetett várni, hogy holtan esnek össze egy nehéz gyakorlatnál, de az el nem ment volna, és nem kérte volna a mentesítését, ha ott hal is meg, akkor sem, mert büszkék arra, és jogosan, hogy ők munkásőrök. Azért volt szükséges e határozat, hogy megtartsuk ezeket az embereket, nem pedig azért, hogy kitegyük őket. Ezt azért említem, hogy ahol szükséges, ott még segítsenek ennek a végrehajtásában, hogy helyesen értsék ezt az idős elvtársak. Hoztunk egy másik határozatot, amellyel a Belügyminisztérium különböző szerveinél működő politikai osztályok nagy részét megszüntettük.

18 Egyik-másik szervnél megmaradt [sic!]. Ez bizonyos tapasztalat számbavétele alapján történt. Maguk a Belügyminisztériumban dolgozó elvtársak javasolták. A tapasztalat az, hogy ilyen dupla munka folyik. Dolgoznak a pártszervezetek, s dolgoztak ezek a politikai osztályok. Nagyon sok tekintetben olyan munkával voltak elfoglalva, amelyik szegte egyik a másikát. Ennek eredményeképpen az történik, hogy ott sohasem tudhatták az emberek, hogy melyik a fontosabb politikai szerv, a pártszervezet vagy a politikai osztály. Ilyen nehézség egyébként a hadseregben, amióta létezik, ismeretes és valószínűleg lesz is, amíg létezni fog ilyen intézmény Megemlítem, hogy a Szovjetunió hadseregének egyes fegyvernemeinél a politikai osztályokat szintén megszüntették. A mi elképzelésünk az, hogy van a pártszervezet, végzi a maga munkáját, foglalkozik az emberek politikai nevelésével. És egyes szerveknél egyébként is az a helyzet, hogy a párttagok aránya rendkívül magas. A fiatalok szakoktatására is van némi befolyása a pártnak, ha nem is nagyon sok, de van, tehát két oldalról is tudunk az emberekkel politikailag foglalkozni, mi az ördögnek még egy harmadik. Legalábbis célszerű megnézni, hogy mit mutat a tapasztalat. A politikai osztályon dolgozó jó embereket — mert azért azok általában politikailag jó emberek — természetesen nem tették el erről a területről, hanem a rendes szolgálati ágakba, nem kis részben a pártbizottságok vagy a pártszervek függetlenített embereiként megtartották és ott maradtak. Ez is olyan javaslat volt, mint amikor úgy van, hogy állítsunk fel valamilyen osztályt, a végén oda van írva, hogy ötszáztíz státuszt kérünk, de amikor arról van szó, hogy megszüntessünk osztályokat, akkor nem volt odaírva semmi se, hogy hány státuszt szüntessünk meg. Ezt utólag kellett tisztázni, azután békés egyetértésben elintéztük. Van egy néhány kérdés még, részben előkészítve, részben előkészítési állapotban, amit a Központi Bizottság elé szeretnénk hozni. Ezek olyan kérdések, amelyekről kezdetben azt gondoltuk, hogy talán a kongresszus elé kerülnek: vagy a Szervezeti Szabályzat módosítása kapcsán, vagy más vonatkozásban. Végül is a Politikai Bizottságnak az a véleménye, hogy nem szükséges a kongresszus elé vinni ezeket a dolgokat. Milyen kérdések ezek? Lakóterületi pártcsoportok szervezése. Ezek a születésük idején sejteknek nevezett szervek. A budapesti tapasztalatok szerint ezek jók és beváltak,

19 ez azt mondja [sic!], hogy az egész pártba be kell vezetni ott, ahol ez indokolt, nagyobb városokban stb. Azt gondoljuk, hogy ehhez elegendő lesz egy központi bizottsági határozat, mert ahhoz még nagyon fiatal a tapasztalat, hogy ezt szervezeti szabályzatban rögzítsük. Elegendő egy központi bizottsági határozat, hogy kiterjesztjük a 102