Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
Ricasolitól 333 ugyanazt kérdezte Kossuth, mint az államtitkártól. A magyar népet az olasz vezetők érdektelensége a kiegyezés felé taszította, de elvetnék azt, ha proklamálják, hogy terveikben van helye Magyarországnak, jelét adják a légió szervezésének. Olaszországnak csak alkalmi partnere lehet Poroszország, az egyedüli igaz és tartós érdekszövetség Magyarországhoz köthető. Ricasoli kitérő választ ad, hiszen nem tagja a kormánynak, s bár várományosa a miniszterelnöki széknek, csak arról biztosíthatja Kossuthot, hogy érzelmei Magyarország iránt nem változtak 334 . Cerruti sem tudott egyértelmű választ adni Kossuth kérdésére, de ő sem elutasító: nem miniszter, így nem nyilatkozhat felelősséggel, de bizalmat kér Kossuthtól az olasz politika iránt 335 . A hazai hírek is komolyan veszélyeztették az emigráció tevékenységét. A hazai mérsékeltek kiegyezési szándéka igen erős 336 ; Csáky is úgy észlelte, hogy a hazai jelentések, Deák politikai nyilatkozatai, illetve tárgyalásainak eredményei alapján az olasz kormány meg fogja szakítani a Bizottsággal a kapcsolatot, mert értelmetlenné válik a talajtalan forradalmi szervezkedés 337 . Némi reményt jelenthetett az a hír, hogy Garibaldit felkérték az Olasz Önkéntes sereg parancsnokságára 338 , és ő elfogadta azt. Kossuth is azonnal levéllel fordult hozzá érdeklődve, hogy kialakította-e már hadműveleti tervét, és van-e benne hely Magyarország számára 339 . Kossuth szerette volna egyeztetni elképzeléseit Garibaldival, aki udvariasan megígérte, hogy ha eljön az ideje a közös fellépésnek, akkor jelentkezik 340 . A király nem fogadta Kossuthot, ezért levélben fordult hozzá is, részletesen elemezve, hogy Olaszország vagy maga mellé állítja a magyarokat, vagy Ausztriát erősítve ellene fognak harcolni. Felhívta a figyelmét arra, hogy ő valósíthatja meg az olasz-magyar együttműködést; ezért várja a király válaszát és meghívását tárgyalásra 341 . Kossuth július elejéig nem kapott érdemi választ sem az uralkodótól 342 , sem a befolyásos, sem a vezető politikusoktól. A nagyhatalmak a vitás kérdéseket Párizsban kívánták rendezni, és Olaszország a konferencia kimenetelének függvényében gondolta politikáját meghatározni. A konferencia azonban elmaradt a súlyos ellentétek miatt, ami lendületet adott a háborús előkészületeknek. A konferencia kudarca után Kossuth azonnal újabb levéllel kereste meg La Marmorát, megismételve a királyhoz írt, Magyarország szerepét elemző gondolatmenetét 343 . Időközben a velencei emigráció vezetőjével, Alberto Cavalettóval is felvette a kapcsolatot, és információt kért tőle a Velencében állomásozó 333 Kossuth levele Ricasolihoz, 1866. május 14. — MOL R 90 I. 4393. — Vö. 604. sz. 334 Ricasoli levele Kossuthhoz, 1866. május 19. — MOL R 90 I. 4393. — Vö. 607. sz. 335 Cerruti levele Kossuthhoz, 1866. április 17. - Vó. 600. sz. 336 Dunyov levele Dassihoz, 1866. március 6. — MOL R 24. p. sz. 137. — Vó. 595. 337 Csáky levele Komáromyhoz, 1866. április 28. — MOL R 296 11. t. Csáky levelei Komáromyhoz —Vö. 601. sz. 338 Dunyov levele Dassihoz, 1866. május 18. — MOL R 24 p. sz. 177. — Vó. 606. sz, 339 Kossuth levele Garibaldihoz, 1866. május 23. — MOL R 90 I. 4397. — Vö. 611. sz. 340 Garibaldi levele Kossuthhoz, 1866. május 28. — MOL R 90 I. 4379 — Vö. 616. sz. 341 Kossuth levele Viktor Emánuelhez, 1866. május 25. — MOL R 90 I. 4379. — Vó. 612. sz. 342 Vó. 617. sz. 343 Kossuth levele La Marmorához, 1866. július 7. — MOL R 90 1.4433. — Vö. 620. sz.
