Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
magyar egységek felől 344 . A kapott tájékoztatást Cerruti Bismarcknak továbbította 345 . A politikai helyzetből adódó új irányvonalként jelentkezett a kapcsolatkeresés Bismarckkal. Kossuth Kiss Miklóst kérte meg a tárgyalásra Berlinben, de 1865 tavaszán Bismarck visszautasította a megbeszélés lehetőségét Kossuthtal. A magyar kérdésről csak az 1848-as törvények alapján volt hajlandó tárgyalni, azaz a kossuthi irányvonal helyett, mely az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat elismerését tartotta alapfeltételnek szövetségese részéről, csak Magyarország osztrák birodalomban maradása esetén mutatkozott hajlandónak a magyar kérdést felkarolni, ami kedvező politikai alap lett volna céljai eléréséhez. Lehetőséget biztosított arra, hogy a háború után elfogadhatóbbá tegye Ausztria számára a békét, és a német szövetségből való kiszorítása miatt keleten kárpótolhassa magát. Bismarck törekvéseinek a nagyhatalmak részéről könnyebb elfogadtatásátjelenhette az, hogy Magyarország nem fogja felhasználni a háborút elszakadásra Ausztriától, így az európai hatalmi egyensúlyt nem veszélyezteti politikája. Már 1865 nyarán megbízta Usedom firenzei porosz követet, hogy tartsa a magyar emigrációval az összeköttetést. Bismarck felajánlotta az olasz kormánynak, hogy vállalja a magyar-szláv szervezéshez és akcióhoz szükséges három millió frank felét, ha ez az akció az általa elfogadott terv szerint indul meg. La Marmora elutasította az ajánlatot, mint mindent, ami kapcsolatos volt a magyar üggyel, mert elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy nem létező magyar kormánnyal szövetkezzék, és a jövőre nézve bárki feltételeket szabjon számára e szövetségben. Hajthatatlan Bismarck újabb megkeresése és "Viktor Emánuel közbenjárása ellenére is. Ebben a szellemben beszél pár nappal lemondása és hadba vonulása előtt a hozzá érkező Csákyval, Komáromyval és Kossuthtal. A nagy ellenfelek az olasz politika nyomására együtt jelennek meg a miniszterelnöknél. Csáky a háború kitörésének közeledtével felkereste Kossuthot, hogy felajánlja a kibékülést és az együttműködést. Kemény politikai vita után, Komáromy György és Perczel Mór bevonásával — Türrt is meghívták, de betegsége miatt nem tudott részt venni a megbeszélésen —június 17-én létrejött Kossuth és a Pesti Comité között a megegyezés az emigráció erejének összpontosítása érdekében, az osztrák-porosz háború adta lehetőségek kihasználására. A megegyezést írásban rögzítették, Kossuth diktálta le másnap Csákynak. Még aznap megkapta Kossuth Ricasoli meghívását, hogy barátaival együtt keresse fel 346 . La Marmora június 17-i lemondása után, ezen a napon már Ricasoli a miniszterelnök. A tárgyaláson megegyeztek, hogy kidolgozzák a politikai elvek mellett a katonai és pénzügyi vonatkozásokat is tartalmazó olasz-magyar megállapodást, és sürgősen jóváhagyásra terjesztik elő 347 . Az olasz fél kötelezettséget vállalt a légió fejlesztésére, hadrendbe állítására, a 344 Kossuth levele Cavalettohoz, 1866. június 9. — MOL R 90 I. 4445. — Vö. 621. sz, Cavaletto június 12-én küldte meg a kért adatokat Kossuthnak — u.ott I. 4454. — Vö. 624. sz. 345 Cerruti levele Kossuthhoz, 1866. június 16. — MOL R 90 I. 4476. — Vó. 626. sz. 346 Cerruti levele Kossuthhoz, 1866. június 18. — MOL R 90 I. 4477. — Vó. 627. sz. 347 A Magyarországgal való egyezség alapjai és az eljárás módja, 1866. június 18. — MOL R 90 I. 4497.-Vó. 628. sz.
