Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
tattá otthon a szervezést 318 és már korábban kapcsolatba lépett Komáromyval. A külföldön 1863 végétől Klapkával megerősödött, egymástól függetlenül, sőt többször egymás ellenében tevékenykedő Kossuth- és Komáromy-vonal 1866 nyaráig a hazai területen az együttműködés lehetőségét sem kereste. 1864 januárjában Türr is bekapcsolódott Kossuth mellett a mozgalom előkészítésébe. Az elhúzódó szervezkedéseket az osztrák rendőrség március közepén vezetőinek letartóztatásával felszámolta. Komáromyt és Csákyt külföldön érte a rajtaütés híre. A lengyel felkelés magyar és olasz támogatása csak az ígéret szintjén maradt. Komáromy György tárgyalásai az olasz kormánnyal 1864-ben arra a szintre jutottak, hogy a Minghetti miniszterelnökkel folytatott tárgyalások alapján, a Magyar Bizottság nevében Komáromy és Csáky együttműködési megegyezés tervét terjesztette elő jóváhagyásra 319 . A Bizottság a felkelés novemberi kirobbantásához kérte a kormány segítségét részben anyagilag, részben a dalmáciai partraszállás katonai támogatásának formájában. A tervezetet augusztus végén adták át, de a sürgetés ellenére 320 sem került sor annak minisztertanácsi elfogadására, Minghetti pedig 1864 szeptember 28-án megvált hivatalától. A további együttműködés az olasz kormány és a magyar emigráció között az új miniszterelnök, La Marmora 1864. szeptember 28-i kinevezésével megszűnt. Az emigráció, saját egzisztenciális problémái megoldása mellett, új kapcsolatokat épített ki Poroszországhoz és a szerb emigránsokhoz, kisebb erkölcsi „hadműveleteken" túl azonban — az osztrák-porosz háború 1866-os körvonalazódása előtt — újabb cselekvésre nem nyílt lehetőség. AZ OLASZORSZÁGI KAPCSOLATOK HARMADIK SZAKASZA AZ UTOLSÓ REMÉNY 1865-1866 A lengyel felkelés alatt a politikai aktivitás rendkívül erőtlennek bizonyult, az emigránsok, most már Komáromy György és Csáky Tivadar is közéjük tartozott, inkább egymás rovására, mint a közös érdekekért tevékenykedtek. Az 1860-as évek elején a francia politikától függő, katonailag gyenge Olasz Királyság a félsziget egyesítését sem tudta önerőből folytatni: a szicíliai expedíció után a vállalkozó szellemű, tömegeket fanatizáló Garibaldit is újra és újra megállította Viktor Emánuel. 1859-ben az olasz politikai vezetés úgy ítélte meg a magyar közhangulatot, hogy olasz katonai támogatással reális a magyar forradalom kitörése, amely nyomást gyakorolhat Franciaországra a háború folytatása és a gyors békekötés elkerülése végett. Cavour végső eszközként gyorsította meg a magyar légió felállítását, amikor III. Napóleon fegyverszünetet kötött. Korábban ő maga tartotta vissza a királyi dekrétumot, a gyors és fölényes 318 Nedeczky István és Kossuth politikai kapcsolatát részletesen leírja Lukács: Magyar politikai. 290-303. 319 Csáky és Komáromy levele Minghettihez, 1864. augusztus 27. — MOL R 296 11. t. — Vb. 558. sz.: 3 tervezet készült. 320 Csáky levele Komáromyhoz, 1864. szeptember 6. — MOL R 296 11. t. — Vb. 559. sz.
