Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A lengyel felkelés időszaka 1863-1864
A következők szervezését tartották reálisnak: 1. Dalmácia felől indított, 2. az Al-Duna medencéjének nemzetiségeit összefogó akciót. Klapka Garibaldit kérte fel a Magyarország felé szervezett támadás katonai vezetésére, melyet Garibaldi csak azzal a feltétellel vállalt el, hogy az nem ütközhet velencei expedíciójával. A kormány további fegyver-lefoglalási akcióinak híre azonban mindkét tárgyalófelet az akciók szervezésétől való visszavonulás bejelentésére késztette. Cairoli és Mordini, Garibaldi bizalmi emberei, és egyben a londoni tárgyaláson Garibaldi által közvetítőknek kijelölt személyek, megpróbálták Garibaldit is, Klapkát is lebeszélni szándékukról 309 . Klapka rövid gondolkodási idő után ismét tárgyalt a kormánnyal és Garibaldit is kérte, folytassa munkáját, legyen a londoni megállapodás szerint társa a Duna völgyében induló akcióban, vezesse majd a seregeket. A politikai előkészítés nem az ő feladata, mindössze annyit kért tőle, hogy adjon ki proklamációt, és segítse a magyar ügy mellé állítani a románokat 310 . Garibaldi is túllépett a fegyverek lefoglalása okozta csalódáson, és tovább szervezte július 15-re tervezett velencei expedícióját. Korábbi ígéretének megfelelően Garibaldi bejelentette indulását a királynak 311 , azonban a királyi engedéllyel szervezett akciót az utolsó pillanatban meghiúsították 312 azzal, hogy a velencei akciót ellenző Minghetti és elvbarátai nyilvánosságra hozták a király titkos tervét. Ezzel Mazzini után Garibaldi is visszalépett a mozgalomtól, s visszavonult Caprerára. A király titkos szervezkedésének leleplezése mögött az egyesítés folytatására meg nem érett külpolitikai helyzet mellett az olasz belpolitikai ellentétek húzódtak meg. A Garibaldi mellett álló ún. Tett-párt (Akció-párt) tevékenységét az olasz politika és közélet vezető rétege radikálisnak, a belső politikai életre veszélyesnek tartotta, az 1861-ben deklarált olasz királyság pedig a nemzetközi hatalmi helyzetét még nem elég biztosnak ahhoz, hogy egy osztrák hatalom elleni lázítás esetén kivívott pozícióit megtarthassa. A szervezés egy éve alatt a magyar emigrációban jelentős átrendeződés történt, az olasz kapcsolatokba pedig közvetlenül bekapcsolódott a hazai szervezési vonal. Míg 1859-ben Kossuth épített a hazai szervezést irányító Komáromy György tevékenységére, azt pénzügyileg támogatta, a római akció szervezése során kapcsolatuk megszakadt. Kossuth a magyarországi szervezésre fordított pénzt nem tartotta arányosnak az elvégzett munkával, továbbá bizalmatlanná tette az is, hogy a hazai szervezettségről olyan túlzott jelentéseket kapott, melyek nem függtek össze a szervezéssel, hanem hangulatjelentések alapján becsült adatokat tartalmaztak 313 . Az újjáalakult hazai Nemzeti Bizottmány képviseletében Komáromy Svájcba ment tárgyalni, Csáky Firenzébe utazott a kapcsolatok építésére. Viktor Emánuel — Klapkán keresztül — felvette velük 310 Klapka levele Garibaldihoz, 1864. május 23. — MOL R 295 22. t. Garibaldi — Vö. 545. sz. 311 Csáky levele Komáromyhoz, 1864. július 9. — MOL R 296 11. t. Csáky levele Komáromyhoz. — Vö. 554. sz. 312 Dassi levele Dunyovhoz, 1864. július 24. — MOL R 24 p.sz. 37. — Vö. 557. sz. 313 Vö. Kossuth Viktor Emánuelhez irt levelében jelzett 150.000 fős szervezettség, mely nem fedte a valóságot - Vó. 422. sz.
