Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
kompromisszum azonban megszületett: Velencéért cserében ("Velence eladása") Ausztria tudomásul vette az olasz királyság megalakulását az elfoglalt területeken. Ezzel a katonai helyzet alapvetően megváltozott, Cavour már nem látta szükségesnek a magyar betörés szervezését. Kossuth tehát javaslatát a légió ügyében megkésve vetette papírra. Cavour nyíltan értésére adta Pulszkynak, hogy a Velencéért vívott harcra tavasszal sem fog sor kerülni, s bár a szeptember 11-i egyezmény érvényben marad, de a magyar légió mellé nem helyeznek idegen légiót, mint ahogy a szervezési tervben szerepelt. Egyenlőre a bázist sem helyezik át Anconába, mert ez az osztrákok provokálását jelentené 215 . Cavour indoklásában arra hivatkozott, hogy Franciaország és a császár nem támogatja a Velence elleni háborút, Oroszország pedig egy újabb lengyel felkeléstől félve ismét tiltakozott a háború magyarországi kiterjesztése ellen. Napóleon herceg hasonló hangnemben írt Kossuthnak november végén 216 . Kossuth már 1860 januárjában francia tiltakozást kért a Habsburgok amnesztiát ígérő, majd azt megszegő magatartása ellen és az alkalmat megragadva elemezte a jövőbeni együttműködést is. Levelére akkor nem kapott érdemben választ. Most időszerűnek vélte Kossuth, hogy ismét felvesse a kérdést, és egy kísérőlevéllel november 11-én megküldte a hercegnek az Emlékeztetőt 217 . A herceg sajnálatát fejezte ki a hazatérők sorsa miatt, de nem tartotta olyannak a politikai helyzetet, melyben Napóleon császár bármit is tehetne. Biztosítja afelől, hogy Franciaország támogatni fogja a magyar forradalmat, de hogy milyen mértékben, azt most nem lehet megjósolni. Jelenleg a helyzet semmilyen téren nem alkalmas egy forradalom számára, így egyenlőre várni kell, semmit sem szabad elsietni, majd bekövetkezik a megfelelő pillanat... A megindult szervezést azonban mind az országon belül, mind keleten nehéz visszafogni, Kossuth sem hallgatta el magyarországi hívei előtt a háború halasztásáról szóló híreket. Az Októberi Diploma 218 az addiginál élesebben vetette fel a felkelés vagy kiegyezés alternatívájának kérdését. III. Napóleon császár és Cavour biztatására Klapka folytatta tevékenységét keleten, amelybe — mint erről szó volt — Cuza fejedelem beleegyezett. Az 1860. szeptemberi piemonti-magyar egyezség értelmében Kossuth november l-jén kiáltványt adott ki a horvát-szlavón nemzetiségekhez, és Ludvigh Jánost bízta meg a felkelés előkészítésével 219 . Novemberben az emigráció és a magyarországi felkelést szervező Komáromy György megállapodtak további tevékenységük öszszehangolásában 220 . Az országon belül ebben a feszült helyzetben sok a 215 Pulszky levele Kossuthhoz, Cavour válaszát tolmácsolja Kossuth november 22-i levelére. - 1860. november 30. — MOL R 112, ill. másolatban R 90 I. 3484. — Vö. 307. sz. 216 Napóleon herceg levele Kossuthhoz, 1860. november vége — MOL R 90 I. 3486. — Vó. 308. sz. 217 Kossuth levele Napóleon herceghez, 1860. november 11. — MOL R 90 I. 3436. Leveleskönyv No 4. — Vó. 300. sz, Kossuth: Emlékeztető a Habsburg-ház 1859-es hitszegéséről. 1860. november 11. — az előbbi levél folytatásaként — Vb. Kossuth januárban e tárgyban irt levele: Vö.: 240. sz. 218 1860. október 20. 219 Kossuth kiáltványa, 1860. november 1. — MOL R 90 I. 3437. — Vó. 299. sz. 220 Komáromy György 1861. februárjától tekintette magát a hazai titkos ellenállási szervezet vezetőjének.
