Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
rendzavarás, az engedetlenségre buzdítás, a felkelés spontán kitörésére azonban nem utal semmi, a kiegyezést elutasítók azt várták az emigrációtól, hogy erős felszabadító sereggel jönnek az országba. Kossuth ennek érdekében szinte provokálta Cavourt. A szeptemberi megegyezésen alapuló, a légió szervezésére benyújtott novemberi tervezetére Kossuth majd egy hónappal később választ kért Cavourtól és egyben közölte: szükségesnek tartja, hogy állandó, hivatalos képviselője működjék Torinóban. Erre a posztra Ihász Dánielt javasolta kinevezni 221 . Cavour azonban, mint korábban is, a katonai segítségnyújtáshoz az országban kitörő felkelést tartotta alapfeltételnek és túlzottnak találta az 50.000 fős olasz segítségre vonatkozó kérését 222 . A magyar-ügy támogatásával szemben fokozódó érdektelenség kezdetén érkezett Torinóba Teleki László elfogásának híre 223 . Klapka, aki Kossuthal egyenrangú félnek tekintette magát, és önálló politikai elgondolásai voltak, 1860-61 fordulóján a fegyverszállítás ügyét rendezte Cuzával Galacon. De párizsi és torinói elkötelezettségeit egyenrangúnak tekintette a Nemzeti Igazgatóságban vállaltakkal. Kossuth és Klapka között a kiegyenlítő szerepet Teleki játszotta, elfogása az Igazgatóság két tagjának további együttműködését a szervezkedés mindennapjaiban irreálissá tette 224 . Teleki fogságban volt, így Kossuth egyedül maradt a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjai közül. Korábbi kérését módosította, és Cavourtól már csak egy Garibaldi által vezetett, 25.000 fős olasz sereg biztosítását kérte. Garibaldi, magyar környezete hatására, nem zárkózott el a betörés vezetésétől, Cavour az adott külpolitikai helyzetben azonban határozottan ellenezte a tervet, és Garibaldit is ebbe az irányba befolyásolta. Kiss Miklós 1861 január elején még megkísérelte meggyőzni Napóleon herceget: ha nem lesz tavaszig háború akkor létrejön az osztrák-magyar kiegyezés és Ausztria ismét nagyhatalom, Franciaország komoly ellenfele lesz. Ennek megakadályozására kérték Cavourt: engedélyezze egy 25.000 fős olasz egység betörését Magyarországra, hiszen otthon csak éjeire várnak 225 . Cavour minden kezdeményezést leszerelt. 1860 decemberében és 1861 januárjában Kossuthot és Türrt újra és újra azzal nyugtatta, hogy nem álláspontja változott a magyar segítség kérdésében, hanem a helyzet nem alkalmas a felszabadító harcra, türelemmel meg kell várni a kedvező alkalmat 226 . „Parisban épp úgy mint Turinba a Magyar ügyet csak mint eszközt tekintik 's bár mit ígérjenek is, okvetlen meg fognak bennünket csalni ha érdekük azt kívánja akár a háború előtt, akár alatt, akár után, azaz a békekötés alkalmával" - írta Kiss Miklós Kossuthnak az 1860 decemberében Napóleon herceggel, Thouvenellel, Pierre Marié Pietri szenátorral és Vimercatival, Viktor Emánuel szárnysegédjével 221 Kossuth levele Cavourhoz, 1860. december 10. — MOL R 295 22. t. Kossuth. — Vó. 320. sz. 222 Pulszky levele Kossuthhoz, 1860. december 16. — MOL R 90 112 időrendi sorozat, ül. másolatban R 90 I. 3514. — Vó. 322. sz. 223 1860. december 16-án fogták el Teleki Lászlót Drezdában, és december 21-én adták ki Ausztriának, majd 10 nappal később Ferenc József utasitására szabadon engedték. 224 Lukács: Magyar politikai. 170-185. 225 Kiss Miklós levele Napóleon herceghez, 1861. január 11. — MOL R 901. 3584. — Vó. 330. sz. 226 Vó. 325., 328. sz.
