Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
elzárkózása a magyarokkal folytatandó tárgyalásoktól, a betörési pontok lezáródását jelentették Kossuth és a magyar szabadságmozgalom számára. Az angliai pénzjegynyomtatás is kudarcba fulladt. A Nemzeti Igazgatóság terve szerint — hogy a felszabadító harc után az államgépezet beindulásáig az első pénzügyi tranzakciókat finanszírozni tudják —, megkezdődött Angliában a papírpénz nyomtatása. A piemonti pénzügyminiszter a megállapodás értelmében első részletként átutalt 100.000 frankot Kossuthnak 209 , de az akciót leleplezték, Ferenc József pert indított, és nyert az angol nyomdász és Kossuth ellen 210 . Ez a per jelentős hatással volt Kossuth elhatározására, hogy végleg elhagyja Londont, és Olaszországban telepedjék le. Az 1860. szeptember 12-i Cavour és a Magyar Nemzeti Bizottság közötti megegyezés katonai részét Kossuth csak 1860. november 21-én nyújtotta be 211 . A korábbi tárgyalások mentén elkészült beadvány alapját az a célkitűzés alkotta, hogy a magyar légió lesz a szabadságharc egyik legfontosabb katonai magja. A sereggé fejlesztendő légió bázisát Nápolyból Anconába kérte Kossuth áthelyezni, mert ez stratégiailag kedvezőbb volt, közvetlen hajó-összeköttetéssel rendelkezett Fiume felé. Kérte ugyanakkor, hogy Cavour adjon több ágyút, más nemzetek légióit rendelje a magyar környezetébe, végezetül a felkelés támogatására jelentősebb katonai erőt kért Garibaldi vezetésével a kormánytól. Pulszky november 22-i tájékoztatása szerint Cavour 15.000 fegyvert és 2 üteg ágyút ígért Anconába szállítani 212 . A tervezetet egyidejűleg Cavourhoz és Napóleon herceghez is elküldte, megírva véleményét az Októberi Diploma Magyarországra gyakorolt hatásáról, figyelmeztetve őket, hogy Ausztria békülékenységéből ne vonjanak le messzemenő következtetést, ez csak a külpolitikai helyzet átmeneti hatása, ugyanakkor még a konzervatív körök sem fogadják el az abban foglaltakat 213 . Amikor szeptember első hetében Cavour Torinóba hívta Kossuthékat, még fenyegetve érezte Itáliát az osztrákoktól. Időközben azonban Garibaldi sikerei, 1860. október 26-án az Appennin-félszigetet — Róma és Velence kivételével — magába foglaló Olasz Királyság létrejötte, nem utolsó sorban Franciaország hallgatólagos beleegyezése a Garibaldi-expedíció területszerzésével elért eredményeinek megtartásába, gyökeresen megváltoztatták a helyzetet. Róma visszavételét, mint láttuk, ekkor még sem a hivatalos olasz, sem Viktor Emánuel és Cavour tényleges politikája nem tartotta időszerűnek, egyedül Velence képezte vita tárgyát. A novemberben folyó egyezkedés idején még fennállt az osztrák támadás veszélye 214 . A kényszerű időleges 209 Benzi levele Kossuthhoz, 1860. december 10. — MOL R 90 I. 3506. — Vö. 317. sz. 210 A bankjegyperrel kapcsolatos iratok és az ítélet nyomtatott példánya megtalálható a MOL R 115 jelzetű állagában. 211 Kossuth levele Cavourhoz, 1860. november 21. — MOL R 901. 3436. Leveleskönyv No 19. — Vb. 304. sz. 212 Pulszky levele Kossuthhoz, 1860. október 22. — MOL R 90 I. 3423. — Vó. 295. sz. 213 Kossuth levele Cavourhoz, 1860. november 22 — MOL R 901. 3436 Leveleskönyv No 18. — Vb. 306. sz., Kossuth Napóleon herceghez u.ott No 4. és 5. között szám nélkül - Vb. 302. sz. 214 A velencei egyezkedés az olasz-magyar kapcsolatok végét jelenti - írta Pulszky Kossuthnak 1860. november 22-én, értesülve a tárgyalások előrehaladtáról. - 1860. november 22. — MOL R90 I. 3471.—Vó. 305. sz.
