Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
mokra ráirányítsa. Mindez jelentősen befolyásolta a francia külpolitikát a magyar felkelés tényleges támogatásában. Március 4-én Szarvady már keserű levélben számolt be Kossuthnak arról, hogy Franciaországban a politikusok egyre többet beszélnek a békéről 102 . Kossuth a szervezkedésekről több forrásból értesült, Klapka azonban továbbra sem kereste fel Londonban, hogy beszámoljon tevékenységéről. Szarvady március 21-i levelében 103 figyelmeztette Kossuthot, hogy Klapka a magyar felkelés kirobbantásán dolgozik, anélkül, hogy erről Kossuthtal tárgyalt volna, emigrációs társaik pedig abban a hitben dolgoznak vele, hogy mindez Kossuth egyetértésével történik. Kossuthot az a felismerés, hogy Klapka önálló tevékenységbe kezdett, sőt a császár garanciája nélkül kívánja a magyar felkelést kirobbantani, gyors cselekvésre késztette. A Klapka útja alatt kapott hírek megerősítették félelmét, hogy a francia politika valójában nem érdemben számol Magyarország függetlenségi törekvésével, sőt annak tényleges kirobbantása sem áll érdekében. A magyar érdekek ismételt háttérbe szorítását a nemzet számára végzetesnek ítélte, egy újabb Makk-féle mozgalmat nem tartott megengedhetőnek, mert annak következménye csak egy megalázó kiegyezés lehet Ausztriával. Kiváló alkalmat jelentett Kossuth számára, hogy III. Napóleon Párizsba kérette Cavourt, feltehetően a közelgő háború tervének megbeszélésére. Kossuth Ludvigh javaslatára a háborúban való magyar részvétel feltételeit és a franciákkal illetve olaszokkal szembeni elvárásait egy, az emigránsoknak szóló Nyilatkozatban foglalta össze, francia nyelven. A március 25-én kelt Nyilatkozatot 104 Szarvady aktivitása révén először Cavournak, majd Napóleon hercegnek is felolvasták. Szarvady március 30-án, illetve április l-jén kelt leveleiben számol be annak hatásáról 105 . A két politikus merőben másként reagált a Nyilatkozatra. Napóleon herceg egysíkúan fenyegetésnek vette Kossuth sorait arra az esetre, ha nem egyezkednek vele. Kossuth érdemi felvetéseire nem reagált. Cavour mindhárom, a lényeget érintő felvetésre reagált. Egyetértett azzal, hogy a magyar felkelés csak akkor robbantható ki, ha a háború egyik célja Magyarország felszabadítása, bár megjegyezte, hogy a politika nem mindigjár a tisztesség útján. Cavour második felvetése az, hogy nincs Magyarországnak hivatalos emigráns szervezete, amellyel egyezséget lehetne kötni, és a helyzetet nehezíti, hogy Kossuth szövetségese Mazzininek, Piemont legádázabb ellenségének. A harmadik felvetés a szervezendő légió Fiúmén keresztül történő Magyarország felé irányítása. Ezt Cavour nem tartja lehetségesnek az ellenséges horvát magatartás miatt, másrészt Klapkával már megállapodott az erdélyi betörés megszervezésében, így nélküle e kérdésben nem dönthet. Szarvady minderről az említett március 30-i levélben számolt be Kossuthnak, s 102 Szarvady levele Kossuthoz, 1859. március 4. — MOL R 90 I. 2701. — Vö. 134. sz. 103 Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. március 21. — MOL R 90 I. 2710. — Vö. 136. sz. 104 a Nyilatkozat Kossuth iratai között Kossuth Cavourhoz irt leveleként szerepel sk fogalmazványban — MOL R 90 I. 2711 —Vö. 138. sz. Megjegyzendő, hogy a levelezésben a nyilatkozatot többször Exposé-ként emiitik. 105 Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. március 30. — MOL R 90 I. 2713. — Vö. 139. sz., ill. 1859. április 1. — MOL R 90 I. 2718. — Vó. 141. sz.
