Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
még aznap megküldte Cavournak a Nyilatkozat másolatát, hogy azt Napóleon császárral megvitathassa. Kísérő levelében kérte, hogy a miniszterelnök eszközöljön ki kihallgatást Kossuth részére Napóleon császárnál, aki francia támogatás esetén kész szakítani Mazzinivel 106 . Napóleon hercegben sikerült eloszlatni a Mazzinivel való kapcsolat miatti ellenérzést és megígérte, tárgyalni fog Kossuthtal, ha eljön az ideje 107 . Kossuth a Nyilatkozat megírása után kérte Klapkát, hogy ne cselekedjék elhamarkodottan, a puszta francia ígéret kevés. Szarvady leveleiből kiolvasta az olasz-francia ígéretek bizonytalanságát, azt, hogy várhatóan csak a zavarkeltés a cél, s nem a magyar szabadság ügyének őszinte támogatása. Ezért részesítik előnyben az erdélyi szervezést, és utasítják el a francia támogatással szervezett fiumei partraszállást. Kossuth a felgyorsult készülődésben részben a sajtó útján igyekezett nézeteit terjeszteni, többek közt az olasz egyesítés kérdését tárgyaló korábbi beszédei közreadásával, részben azt törekedett bemutatni — átdolgozva a korábban kidolgozott nemzetiségi kiegyezésre utaló cikkeket —, hogy Magyarország területi integritásának megtartása mellett Horvátországnak autonómiát, a területén élő nemzetiségeknek egyenjogúságot kíván biztosítani. E nyilatkozatok szükségességét a keletről érkező, egyre riasztóbb hírek is indokolták: a magyar felkelést a különböző nemzetiségek jeladásának tekintik elszakadási törekvéseik megvalósítására. E hírek intő jelként szolgáltak a nagyhatalmaknak is, hogy a magyar függetlenségi mozgalom támogatása láncreakciót indíthat el, amely nem várt irányba viszi az eseményeket. Kossuth ezzel szemben kívánta leszögezni, hogy Magyarország liberális nemzetiségi politikát kíván folytatni, de nem támogatja a szabadságmozgalomban az elszakadási törekvéseket. Időközben a fegyvervásárlási ügy Párizsban feledésbe merült: Cuza megrendelése, melyhez a császár ragaszkodott, csak március közepén érkezett Párizsba 108 . A szállítmány mielőbbi elindítása érdekében Cavour vállalta a szállítás lebonyolítását, pénzt és hajót kért erre a célra. Március végén Villamarina követ megkapta az értesítést, hogy a fegyverek a grenoble-i raktárban várják a behajózást, de ő nem továbbította az üzenetet. Csak közvetlenül a háború kitörése előtt „tűnt fel", hogy az ügyben további intézkedés nem történt. Az ügy előmozdítására március 29-én újabb egyezség született Klapka és Cuza fejedelem között, gyakorlatilag a korábbi tárgyalások alapján. Ennek értelmében a fejedelemségekbe érkezett fegyverek raktározása, tárolása és szükség szerint a határra szállítása fejében Cuza megkapja a fegyverek egy harmadát. A megegyezés politikai tartalma is a Klapkával folyt korábbi megbeszélésen alapult: Magyarország, Szerbia és Románia konföderációba egyesül, Erdélyben sor kerül a népszavazásra, az országon belüli nemzetiségek bizonyos autonómiát kapnak. 106 Szarvady levele ül. fogalmazványa nincs a MOL őrizetében, de emlitést tesz róla Kossuthhoz 1859. március 30-án irt levelében — MOL R 90 I. 2713. — Vö. 139. sz. 107 Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. április 1. — MOL R 90 I. 2718. — Vö. 141. sz. 108 Szarvady levele Kossuthhoz, 1859. március 21. — MOL R 90 I. 2710. — Vö. 136. sz.
