Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)

Cavour és Kossuth 1855-1861

nali pénzügyi támogatást ajánlott fel. Klapka ennek az ígéretnek az alapján — emigráns társait abban a hitben hagyva, hogy Kossuthtal teljes egyetértésben végzi az előkészítő munkát — megkezdte keleten a katonai előkészületeket. Kossuthot azonban nem értesítette tárgyalásairól, február 24-én írt első levelé­ben is csak a pozitívumokról szólt, a feltételek és a biztosítékok tisztázásának hiányosságait nem említette. Klapka március 3-án indult el Konstantinápoly­ba, majd onnan tovább utazott, s március 25-én érkezett meg Cuza fejedelem­hez, Jassyba. Konstantinápolyban Giacomo Durando piemonti követ az utasításoknak megfelelően támogatta Klapka útját, de hangot adott azon félel­mének, hogy Cuza fejedelem részére túl kockázatos egy ilyen mértékű szervez­kedés Ausztria ellen. Klapka azonban meg tudott egyezni Cuzával: elfogadta a románok autonómia igényét és az Erdély hovatartozásáról szóló szavazás meg­tartását, Cuza pedig teljesítette Klapka kérését: megígérte 20.000 fegyver átvé­telét és a felkelés kezdetéig a határmenti területeken való tárolását magyar részre, és azt, hogy a háború kitörésekor segít azokat a határra szállítani. Klapka a szükséges szervezési lépések — ügynökök megbízása — után vissza­ment Konstantinápolyba, és tárgyalásai eredményéről beszámolóját innen küldte el Napóleon Jerome hercegnek. Belgrádban Klapkának nem sikerült a mozgalom támogatására egyezséget kötni, bár ez 1848 tapasztalatai alapján kulcskérdés lett volna. A további tárgyalásokat Astengo követnek kellett Klap­ka távozása után folytatni. A horvát kiegyezés kérdése olyan fontos volt, hogy Kossuth — mint arról már szóltunk — már az év elején Szarvady illetve Bixio közvetítésével Cavourhoz fordult, hogy a piemonti kormány küldjön ügynökök helyett követet Belgrádba, aki e téren hatékonyan működhetne 100 . Cavour azonban egyenlőre megfelelőnek tartotta az ügynöki szintet, nem kívánták nyilvánosságra hozni a kapcsolatok elmélyülését követ kinevezésével 101 . Az üzenetváltás során Szarvady felajánlotta szolgálatait — Kossuth utasítása ér­telmében — Cavournak, ő azonban finoman visszautasította. Március elején az erősödő francia béketörekvések hatására Cavour nézete megváltozott, elfogad­ta a követ kinevezésének gondolatát és Kossuth közeledését. Megjegyzendő, hogy Klapka Párizsból való távozása után diplomáciai tevé­kenysége minden vonalon a magyar forradalom támogatása ellen fordult. Nemcsak Anglia békeközvetítési akciója jelezte a tervek nem egyértelmű támo­gatottságát, de komoly aggodalmat okozott a forradalmi mozgolódás lengyel területekre való átterjedésének híre, mely az orosz diplomáciát késztette a francia-piemonti készülődés fékezésére, a mozgalom kiterjesztésének korláto­zására tett lépésekre. Hasonlóképpen félelem támadt egy esetleges görög felke­lés kiújulása miatt, vagyis a nemzeti mozgalmak támogatásának gondolata a francia politikában felbolygatta a keleti népek szabadságmozgalmának igen összetett, sok feszültséget és ellentmondást rejtő helyzetét. Ausztria szinte valamennyi előkészületről tudomást szerzett, és mindent megtett annak érde­kében, hogy az érintett országokat a számukra kellemetlen fejleményekről értesítse, vagy figyelmüket az abból számukra esetleg bekövetkező negatívu­100 Szarvady levele Bixiohoz, 1859. január 20. — MOL R 901. 2660. — Vó. 131. sz. 101 Bixio levele Szarvadyhoz, 1859. január 31. — MOL R 90 I. 2660. — Vó. 132. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom