Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
teremtése 89 . A kiáltvány éles támadás volt Franciaország politikája ellen, a keserű csalódást juttatta kifejezésre Napóleon császár politikájával szemben, melytől korábban, ha nem is túlzott, de legalább hallgatólagos segítséget vártak az Ausztria elleni harcban. 90 CAVOUR ÉS KOSSUTH 1855-1861 Cavour a tárgyalt időszakban háromszor volt Piemont miniszterelnöke. Az első megszakítás mindössze 3 napig tartott, 1855. május 1. és 4. között, a második fél évig, 1859. július 19. és 1860. január 20. között. Miniszterelnökségének 1861. június 6-án bekövetkezett hirtelen halála vetett véget. Cavour üzleti kapcsolatai révén került kapcsolatba James Fazy svájci bankárral, akinél ez idő tájt alkalmazásban állt Klapka György, akinek keleti politikai és gazdasági terveit Fazy támogatta. III. Napóleon is svájci bankokra kívánt támaszkodni a Rotschildok franciaországi pénzügyi hatalmának megtörésére, és e téren unokaöccse Napóleon Jerome herceg képviselte ügyeit. Cavour először Fazynál találkozott Klapkával, 1857. szeptember végén. A milánói felkelés és a krími háború kezdete óta Cavour nézete Magyarország szerepéről jelentősen megváltozott az olasz egyesítési törekvések szemszögéből. Az 1856os párizsi béke tovább erősítette Cavour meggyőződését, hogy Anglia és Franciaország nem kívánják Ausztria gyengülését, számukra keleten az erőegyensúly fenntartása a fontos, a nemzeti államok léte nem játszik szerepet. Cavour tehát szövetségest keresett, aki partner lehet Itália Piemont vezette egyesítésében. Ez a gondolatmenet irányította a magyar nemzeti állam megteremtésére irányuló törekvések felé. Kossuth személye Mazzini köztársasági eszméinek irányvonalát jelentette, így vele nem kereste a közvetlen kapcsolatot. Nagy hatással volt rá azonban Klapka, akitől hallott Magyarország és a környező területek államszövetségbe tömörítésének tervéről. Cavour 1857-ben több kísérletet tett arra, hogy III. Napóleont a nemzeti mozgalmak mellé állítsa. Bár Napóleon személy szerint hajlott Cavour támogatására, és ebben Cavournak közvetítő-pártfogója Napóleon Jerome herceg, a császár unokaöccse és államminisztere, azonban Flórian Alexandre Walewski külügyminiszter kemény ellenzője volt az olasz egyesítés érdekében teendő minden katonai konfliktushoz vezető lépésnek. 1858 elején Cavour kabinetfőnökét, Constantino Nigrát bízta meg azzal, hogy győzze meg III. Napóleont az Ausztria elleni katonai támogatás szükségességéről. Ennek hatására III. Napóleon 1858 júliusában a plombiéres-i találkozón támogatásáról biztosította Cavourt, de csak abban az esetben, ha garantálják Anglia semlegességét. Poroszország és Oroszország semlegessé89 Kiáltvány a köztárságiakhoz, 1855. szeptember 25. — MOL R 90 I. 2422. — Vö. 123. sz. 90 A fejezet történeti vázának legfontosabb összefoglaló irodalma Koltay-Kasztner: A Kossuth emigráció; Klapka György: Emlékeimből. 1886., Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból. I-III. Bp. 1880-1882., IV-V sajtó alá rendezte Helfy Ignác Bp. 1894-1895., VI-XIII. sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc. 1898-1911. c. művei, Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bp. 1955.; Uő: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Bp. 1984.
