Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)

Az olaszországi kapcsolatok első szakasza Mazzini és Kossuth 1850-1855

gesen szorítható ki az olasz területekről, Magyarországgal azonban térdre kényszeríthető és megvalósítható az olasz egység. Mazzini elsősorban a két fronton történő támadás lehetőségét látta a magyar nemzeti törekvések fellángolásában, és ennek az olasz szabadságmozgalommal való összehangolására törekedett már a 30-as években. Az 1848-as forradalmi tavasz felvillantotta Mazzini előtt a hatalmi térkép átrajzolásának lehetőségét az európai forradalmak eredményeként. Az olasz alkotmányos és nemzeti mozgalmakat azonban Ausztria gyorsan térdre kényszerítette, július 22-én Piemont is vereséget szenvedett Custozánál. Novemberben a magyar kormány képviseletében a kapcsolatok kiépítésére érkező Giuseppe Carosinit fogadta Ettore Perrone miniszterelnök, e pozitív lépést azonban Vincenzo Gioberti miniszterelnökségéig (1848. december 6.) további nem követte. Gioberti Mazzini 1832-ben kifejtett elvei alapján az olasz mozgalmak fő támaszát Magyarországban látta, de lényeges eltérés kettejük között, hogy ő a piemonti királyság vezetésével a reformok és nem a népfelkelés útján, a köztársaság megteremtésével kívánt haladni. Az 1848-as tavaszi hadjárat idején már Splényi Lajos báró is erősítette Carosini működését és ennek viszonzásaként a közvetítésére ajánlkozó gróf Alessandro Monti ezredest Gioberti 1848 decemberében megbízta, hogy a magyar kormánynak ajánlja fel közvetítő szerepét a szláv megegyezés érdekében, valamint tolmácsolja a piemonti kormány szándékát, a magyar kormány elismerésére. Ezzel egy időben, a nemzetiségi kérdés megoldásában közvetítő segítségként Marcello Cerrutit Belgrádba, Tecco bárót Konstantinápolyba küldte. A horvátok, magyarok, románok, szerbek megegyezését Gioberti és Mazzini egyaránt a magyar vezetés elfogadásával tartotta megvalósíthatónak. A piemonti parlament és Károly Albert piemonti király is kiállt a magyar kormány mellett, de a szimpátia megnyilvánulás csak rövid életű lehetett, mert Radetzky seregei már 1849. március 23-án szétszórták Novaránál az olasz seregeket, és a király lemondásra kényszerült fia, Viktor Emánuel javára. Montit Ratazzi, az új miniszterelnök viszszahívta, ő azonban szabadságot kért, hogy továbbra is szolgálhassa a magyar ügyet. Az olasz kapcsolatok májusban védszövetség aláírásához vezettek Velencével. Mazzini római köztársasága is üdvözölte május 9-én Magyarországot, kifejezve ezzel, hogy a piemonti fordulat nem jelenti az olasz-magyar testvéri együttműködés végét. Kossuth is kifejezte szándékát a kapcsolatteremtésre, de a júniusban kinevezett ügynökök már nem tudták megkezdeni tevékenységüket, a római köztársaság 1849. július 4-i bukása megakadályozta Kossuth és Mazzini kapcsolatának megteremtését. Megjegyzendő, hogy amikor az olasz mozgalmak bukása után megszűnt Monti politikai küldetése, a magyar hadseregben elszórtan küzdő olaszokból „olasz légiót" szervezett, hogy mint katona szolgálhassa a magyar ügyet. Mazzini londoni emigrációja idején dolgozta ki államelméletét, melyben minden hatalom letéteményese a nép és az egyedül üdvözítő államforma a köztársaság. A 48-as forradalmak tanulsága számára az volt, hogy a fejedelmek kijátsszák egymás ellen a népeket, ezért a mozgalmakat alulról kell szervezni, és nem szabad egyetlen uralkodónak sem bizalmat adni egy mozgalom irányí-