Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Európai politikai körkép 1848-1849
vése is megjelent. A közölt források értékeléséhez, értelmezéséhez alapvetően fontos ezek ismerete. Először tekintsük át azt, hogyan reagáltak az egyes nagyhatalmak a magyar forradalom hírére, milyen Magyarország és Ausztria helyzetének politikai megítélése 1848 tavaszán, majd 1849 nyárutóján. Ha csak az emigránsok későbbi visszaemlékezései alapján ismerjük e képet, az rideg, elutasító, érdektelen a magyarok küzdelmével szemben. Ez azonban csak a tényleges segítségnyújtás elmaradásából visszavetített álláspont, a valóság ennél sokkal árnyaltabb volt. EURÓPAI POLITIKAI KÖRKÉP 1848-1849 Anglia, az angol közvélemény és az angol politika vezetői a magyar polgári átalakulás és a nemzeti önrendelkezési jogokért való küzdelem, azok gyors és vértelen elérése után értetlenül álltak az Ausztria elleni mozgalom előtt. Magyarországot Ausztria részének tekintették, és nem értették, hogy miért van forradalom Ausztria egy részében. Az önálló diplomácia kiépítésének megkezdésekor Kossuth Londonba kívánta küldeni Pulszky Ferencet, aki 1848 decemberében a magyarországi helyzet kritikussá válásakor elindult Londonba, tényleges megbízást azonban csak 1849 májusában kapott 6 . Tevékenysége 1849 végéig még nem fejthetett ki kellő hatást. A polgári szabadságjogokat igenlő, de a monarchikus államformát sérthetetlennek tartó angol közvélemény semmit nem tudott Magyarországról, a hivatalos politika számára pedig csak Ausztria, a Szent Szövetség tagja létezett. Angliának pedig, mint az ehhez tartozó államok elsődleges kötelezettségvállalásának zsinórmértéke, alapelve a status quo fenntartása volt. Viktória királynő (ur.: 1837-1901) és udvara az angol társadalom és gazdaság reformjára törekedett, de a még instabil társadalmi békére az európai forradalmak veszélyt jelenthettek. Anglia ebben az időben gazdaságilag jelentősen kiszorult Európából, érdekeltségei a kontinensnél nagyobb gyarmatbirodalomba tevődtek át. A kontinens forradalmi mozgalmai 1848 tavaszán közvetlenül sem gazdasági, sem politikai érdekeit nem sértették. Az angol udvar az európai mozgalmakért a vezető politikusok reformellenességét tette felelőssé, ezért Viktória királynő nem látta szükségesnek, hogy a monarchiák segítségére siessen. Külügyeinek vezetője — Lord Palmerston a nagytekintélyű, sikeres diplomata — viszont keményen monarchiaellenes volt, s bár félt a forradalomtól, titkon mégis támogatta a franciák és az olaszok monarchiaellenes mozgalmait. Viktória királynőben komoly aggodalmat keltve, Palmerston 1847-ben már nyíltan is az olasz mozgalom mellé állt. Fontosnak tartotta — elsősorban az angol kereskedelem növelése érdekében —, hogy a kontinensen alkotmányos rendszerek épüljenek ki, és ezért csak azokat az országokat tekintette szövetségeseknek, amelyek a parlamentáris alkotmányos berendezkedés talaján áll6 Csorba László: Pulszky Ferenc, a politikus. In: Magyar Múzeumok 1997/4. 8-10. ismerteti Pulszky megbízatásának történetét.
