Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Európai politikai körkép 1848-1849
tak. Ez vitte Palmerstont félelmei ellenére a monarchiát támadó forradalmak támogatása felé, amelyeket, Anglia európai szerepét, tekintélyét és befolyását növelve, befolyása alá akart vonni. Az 1848-as forradalmi hullámot Palmerston ennek a fényében értékelte, felcsillanni látta a reményt egy alkotmányos, angol befolyás alá kerülő Európa kialakulására. Politikájának azonban két oldalról is erős ellenzéke volt: a konzervatív ellenzék (tory párt) elítélte a monarchiák elleni erők támogatását, a Cobden által vezetett reformpárt pedig a békés átmenet híve volt és ellenezte Anglia beavatkozását mind III. Napóleon törekvéseibe, mind a krími háborúba. Az újra és újra fellángoló európai forradalmak, így a magyar is, vegyes megítélésre találtak Angliában. Egyrészt a magyar felkelést inkább nemzetiségi elégedetlenségnek értékelték mint szabadság-mozgalomnak, másrészt Angliának szüksége volt egy erős, Oroszországgal szemben ellensúlyt képező Ausztriára. Palmerston Magyarországot Ausztria részeként kezelte, így kezdetben még számára is érthetetlen volt, hogy nem csupán az osztrák monarchikus berendezkedés alkotmányos átalakítása a tét. Amikor az első megbízott, Szalay László megérkezett Londonba, Palmerston nem fogadta. Egy évvel később, a magát kitartóan védő Magyarország és az orosz beavatkozás kérdésének felvetődése már felkeltette Palmerston érdeklődését. 1849 márciusában nem hivatalosan, de fogadta és szimpátiájáról biztosította a február végén Londonba érkezett Pulszky Ferencet, azonban semmit nem ígért. Pulszky személye azért volt alkalmas a magyar érdekek képviselésére, mert elismert tudós volt, és felesége neves, Angliában is jelentős kapcsolatokkal és ismeretségi körrel rendelkező bankárcsaládból származott. Mindez megfelelő alapot teremtett arra, hogy Pulszky gyorsan be tudjon illeszkedni az angol társasági életbe, amely akkor a politikai kapcsolatok kiépítésének alapfeltétele volt. 1849 április végén vált Anglia számára bizonyossá, hogy sor kerül az orosz invázióra. Ez a tény jelentősen felértékelte Magyarország helyzetét, hiszen egy győztes hadjárat Oroszország megerősödéséhez vezetett volna, s ez ellentétben állt Anglia (és Franciaország) érdekeivel, egyben komolyan veszélyeztette Ausztria és Oroszország közeledése a hatalmi egyensúlyt. Anglia és Franciaország tárgyalásba kezdett az oroszok visszatartására teendő intézkedésekről, de komolyabb lépésekre nem került sor, mert az orosz beavatkozást a forradalom következményeként értékelték. Az említett okok miatt sem az angol vezető körök, sem az angol közvélemény többsége nem állt a magyarok oldalán, ezért Palmerston sem léphetett hatékonyabban. Az angol politikusok közül Cobden volt az, aki 1849 júniusában egyértelműen kiállt a magyar ügy támogatása mellett. Pulszky azonnal felvette vele a kapcsolatot, amely a későbbiekben szoros barátsággá alakult. Cobden felfogása szerint az orosz intervenció támadás az erkölcsi rend ellen, s ez megfelelő érv ahhoz, hogy a közvélemény a magyar ügy mellé álljon, és így Palmerston számára is kezelhetővé váljon a magyar kérdés. Természetesen Cobden nem gondolt arra, hogy hadat üzenjenek Oroszországnak, de megkezdődhetett a diplomáciai tevékenység. Jelentős
