Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
BEVEZETŐ - A kezdő lépések és a nemzetközi helyzet AzútVidinig, 1849
Perczel Mór részéről — olyan nyilvánosan elhangzó, Kossuth jellemét érintő váddá alakult, amely a továbbiakban kettőjük együttműködését csak rövid időre és nehézkesen tette lehetővé. Meg kell azonban jegyezni, hogy Kossuth rendkívül erős egyénisége, elhivatottság-tudata képessé tette őt arra, hogy a nemzet érdekében felülemelkedjen a személyét ért sérelmeken. így történhetett, hogy a nagyhatalmak nyomására az 1865-66-os események során — amely az utolsó remény a szabadságharc újrakezdésére — kemény feltételeket szabva, de egyezséget kötött olyan emigránstársaival, akikkel nemcsak mint magánember, de mint politikus is ellenséges viszonyban állt. Hasonlóképpen elviselte azt a sérelmet is, hogy 1851-ben III. Napóleon nem kívánatos személynek nyilvánította Franciaországban. 1849 szeptember közepéig, Charles Frederick Henningsen Vidinbe érkezéséig, az első diplomáciai lépéseket nem követte további tevékenység. Kossuth teljesen visszavonult, és nem volt jelentős kapcsolata a külvilággal. Giuseppe Carosini, Kossuth belgrádi ügynöke, nem tudta sem jelenlétével, sem erőtlen politikai munkája híreivel felélénkíteni. A Daily News tudósítójának, Henningsennek erőteljes egyénisége azonban kimozdította melankóliájából. Bár Pulszky Ferenc és Teleki László 1849. július végi levelei 4 , melyeket Henningsen magával hozott, már aktualitásukat vesztették, de érvei — a magyar ügy iránt a levelekben jelzett angol szimpátia feltámadt, tovább él és csak a megfelelő lépéseket kell Kossuthnak megtenni Anglia aktívabb segítsége érdekében — hatottak. Feltehetően a vele folytatott beszélgetések hatására született a vidini levél 5 , mely a szabadságharc bukását Görgey árulásával és a jogtalan orosz invázióval indokolta. Az árulás vádjának bizonyítása során Kossuth eljutott odáig, hogy Görgey elhibázott katonai döntéseinek és túlzott becsvágyának rovására írta a július végére kialakult katonai helyzetet, s mint Kossuth elhitetni kívánja levelében, Aradra utazása során már nem tudott ezen a helyzeten segíteni, mivel Görgey a kormány tagjaiban és vezérkarában oly mértékben elültette a reménytelenség gondolatát. Éppen ebből következik, hogy nem a magyar nép szenvedett vereséget, így a szabadságharc folytatására van reális lehetőség. Igen jelentős lépés ez, mert Kossuth levelében és ezzel a magyar külpolitika színterén határozott tényként megjelenik a korábbi „árulás" gyanúja és gondolatmenete, indokolva és jogossá téve a nagyhatalmak (és természetesen a magyar nép) felé Kossuth menekülését, kormányzói rangjának viselését és fellépését a magyar nép képviselőjeként külföldön. A magyar ügyben elsősorban Anglia és Franciaország álláspontja játszott döntő szerepet, Oroszország és Törökország lépései már közvetettebbek, a két előbbi nagyhatalom törekvéseitől nem függetleníthetők, de az európai térségben ebben az időben már az Egyesült Államok politikai befolyásra való törek4 Pulszky levele Kossuthhoz, 1849. július 27. - MOL R 90 I. 508. 5 Kossuth levele az angliai és franciaországi magyar követekhez és politikai ügynökökhöz. — 1849. szeptember 12. — MOL R 90 I. 534., ill. I. 536.: német fordítás fogalmazványa, a fogalmazványon Tanárky megjegyzése: úgy hiszi, ez az általa Londonban látott eredetinek Kossuth által készített kivonatos fordítása. Kőnyomatos, az eredeti kivonatos francia fordítása: MOL R 90 I. 535. Első német kiadása 1849-ben, magyar kiadása 1915-ből való. Vo. Hajnal: A Kossuth emigráció. 472-427.
